Levél (30)

                            Fotó : Báthori Zsigmond

Mennyit ér egy ló ?

- Most is azt mondom, a fehérnépeken nem lehet eligazodni. Sokféle válás van a világon. Ahány, annyiféle. De minden válás  indul ki, a fehérnépektől, - szögezte le fontoskodva a hozzám közelebbi szomszéd. – És kérdek én valamit. Miért van az, hogy férfiak visznek virágot a nőknek? És nem fordítva ? Hát nem mi hordjuk nekik a virágokat, ha úgy adódik ? Olyan ez, mint utakon az egyirányú közlekedés. A válások  onnan jőnek, a fehérnépek felől. Mi pedig nézzük a hasunkat, hibát keresünk magunkban. A válás okát keressük magunkban. Mint maga most, az összefirkált hasával...És közben a lovakat hibáztatja. Hogy nem bír a lovaival a felesége. Jövő nyárig. Ha nem akarna elválni a maga felesége, eladná a lovakat és ejönne ide a hegyen túlról. Legalább meglátogatná. De meg sem látogatja. Volt itt a felesége, mióta itt várja, hogy megműtse az a vöröshajú orvos ? Ugye, nem volt...Na látja ? Mennyit ér ma egy ló ?-tette föl a kérdést a hozzám közelebbi szomszéd a lovas embernek.

A lovas ember leült a sírkőfaragó ágyára és gondokba merülve nézett ki az ablakon. Egyszer azt mondta : -Mennyit ér ma egy ló ? Ilyent csak olyan ember kérdezhet, akinek soha nem volt lova. Egy ló mindig annyit ér, amennyire szereti lovát a gazdája. Annyit ér. A ló nem léc, vagy gerenda, hogy meg lehessen mondani, mennyi annak métere...

Ezt az utóbbi mondatot a lovas ember egyenesen a hozzám közelebbi szomszédnak címezte. A gyergyói  ácsnak. Hogy értsen belőle. És folytatta :

-Tudja, mi a helyzet a lovaimmal ? Semmi baj nincs a lovaimmal. Majd meglesznek valahogy az én lovaim. Amíg a dolgok rendeződnek. Mert rendeződnek...

- Nem a lovakkal van baj, - mondta a nagy, piros ember. – A legnagyobb baj, hogy a maga felesége ide küldte a levelét. A kórházba. Beteg férjének. Hogy a műtéte előtt vegye tudomosul a férje, válni akar tőle a felesége. Ide küldte a levelét. A kórházba. És maguk a lovakról beszélnek ! Hogy mennyit ér ma egy ló... Egy ilyen levél többet tud ártani a beteg embernek, mint egy elfuserált műtét. Egy félrekezelés.

Rossz kérdésre nem lehet jó választ adni. Ezt tanítja a politika. Ezért ártottam magam bele a politikába. Hogy ha fölteszek egy kérdést, akkor legalább jó kérdést tegyek föl.

Azt mondja, amíg a dolgok rendeződnek... Hát tudja meg, a dolgok soha nem rendeződnek. Csak átrendeződnek a dolgok a világban, de soha nem rendeződnek. Magának jó vagyona van. A lovai. Lehetne háromszor annyi lova is, mint amennyi most van. A felesége akkor is elválna magától. És ha magát most az akasztófára vinnék, akkor oda írná a levelét felesége.. Az akasztófa alá. Hogy tudja meg, még akasztása előtt, el akar válni magától. Mennyit ér egy ló ? Én nem tudom, mennyit ér. Nincs lovam. De ha  ilyen levelet kapnék a feleségemtől, akkor azt tudnám meg, mennyit érek én. Azt tudnám meg.

A lovas ember jól begyűrte ingét csíkos pizsamájának nadrágjába és úgy ment ki a háromágyas kórteremből, köszönés nélkül.

A hozzám közelebbi szomszéd azt mondta a nagy, piros embernek : - Maga jól föladta a leckét a barátjának. Lehettem volna én is kíméletesebb...Nem elég nekem az én bajom ? Gyomrom sincs és az érdekel, hogy mennyit ér egy ló...