Utcánk tekergője
-Ej, Lóri, te Lóri, milyen nagy legény lettél Lóri, -mondom Lorántnak, utcánk tekergőjének.– És milyen erős lettél, Lóri !
- Hálistennek eléggé erősnek érzem magam, Feribácsi...
- Segíthetnél nekem, hogy ezt a nagy követ tovább tegyem az udvaromon, Lóri...
- Én azt a nagy követ máris tovább teszem magának, Feribácsi !
- Jó dolog fiatalnak lenni, te, Lóri...
- Öregnek lenni sem lehet rossz, Feribácsi...
- Mi jót látsz te az öregségben, Lóri ?
- Én azt, hogy maga ezt az egész házat egyedül tovább tudná tenni. Meg tudná mondani, mi volt a helyén száz esztendőkkel ezelőtt. Tovább tudná tenni ezt az egész várost! És meg tudná mondani, mi volt azon a helyen száz esztendőkkel ezelőtt. Képzeletben, persze, ugye, Feribácsi...
- De te valóságosan is föl tudtad emelni ezt a nagy követ, Lóri !
- Én föl, de mit láttunk a nagy kő alatt ? Néhány sápadt gilisztát, Feribácsi.
2 megjegyzés:
Hát ez egyenesen fasza!
Egy ilyen nagy redaktor, mint amilyen te vagy, megfogalmazhatná a véleményét tömörebben is. Például nem kell sopánkodni, hogy "Hát". Az is fölösleges, hogy "ez". Az "egyenesen" pedig túlságosan józan szó és mértani. Hogy tovább ne menjek...
Megjegyzés küldése