A szolokmai nóta

Páll Lajos festménye

A szolokmai nóta

Ha valaki nem tudja, hol van a térképen ez a Szolokma, azt neki meg lehet bocsájtani. De, hogy ne tudja, milyen nótát énekeltek régen a szolokmai legények, nehezen lehet bárkinek is megbocsájtani. Mert az a nóta az alapvető és általános műveltségből adódik.

Föltételezem, mindenkinek van annyi alapvető és általános műveltsége, hogy fölösleges elejétől a végéig leírjam ennek a szolokmai nótának a szövegét. Itt jegyzem meg, hogy azt elejétől a végéig én sem ismerem. Csak ennyit tudok belőle, hogy a szolokmai legény jóbarát, ha van pénzem, veszen nékem pálinkát.

Ezt az alapvető és általános műveltséget ott szedtem föl annak idején, egy felsősófalvi kocsmában. A petróleumos padlón pattogó bolhákkal együtt. Sajnos, ma már az ilyen petróleumos padlózatú kocsmák annyira megfogyatkoztak, hogy még a kocsárdi állomás környékén sem lehet belőlük találni. Mert a ptróleum is eléggé megfogyatkozott. Csak a szolokmai természetű jóbarátok nem fogyatkoztak meg. Naponta találkozom velük. Be sem kell térnem semmiféle kocsmába. Végigsétálok az utcán, s máris belebotlom egy szolokmai természetű jóbarátba.

Vannak köztük egyenes tartású, gerinces, szókimondó fajták is, akik ápertén azt mondják nekem, fizessek nekik egy flekkent. Én vagy fizetek nekik egy flekkent, vagy nem. Inkább nem fizetek. Azt tapasztaltam, hogy ez valamivel kevesebbe kerül, mint ha fizetnék. De nem sokkal. Mert ha fizetnék nekik egy flekkent, ahhoz sör is kell és sör mellett jól eltöltenők az időt. Nem csatangolnék az utakon. És nem találkoznék azokkal a sunyi, ravasz, minden hájjal megkent szolokmai fajtájú barátokkal, akik előbb megkérdik tőlem, hány óra, merre van az állomás, aztán kérnek egy cigarettát, tüzet is hozzá és csak azután térnek reá a flekkenre. Ezek nem csak anyagilag károsítanak meg, hanem az időmet is elrabolják. Márpedig az alapvető és általános műveltségem bővítéséhez idő kell. Sok idő.

Baj van az én alapvető, általános műveltségemmel. Pedig ismerem a szolokmai nóta mondanivalóját. Nem tudok haladni a korral. Ezek a szolokmai nótából való barátaim tudnak haladni a korral. Állandóan tökéletesítik módszereiket.

Nemrég találkoztam a leghaladóbb szellemű szolokmai nótából való emberrel. Úgy ment végig az utcán, hogy hóna alatt tartott egy fényes vízszintmérőt. Jobb füle mögött pedig volt egy lapos plajbász. És a ruházata kék volt, vállpánttal fölszerelve. Mint amiképpen az ácsmesterek szoktak kinézni. Nem szólított meg senkit, hogy megkérdezze, hány óra, merre van az állomás. Cigarettát sem kért. Csak ment a maga útján.

Na, gondoltam, ez az én emberem. Épp egy ácsra, vagy asztalosra van szükségem, aki kettőbe tud fűrészelni két deszkát. Utána mentem, mondom neki, úgy látom, maga ács, vagy asztalos. Nékem az kellene most éppen, egy ács, vagy asztalos. Azt kérdi, mi a probléma, mert neki rengeteg megrendelése van és siet. Most is várják. Mondom, kettőbe kellene fűrészelni két deszkát. Jól van, elintézzük, mondta és az árban is megegyeztünk. Fűrész nem volt nála, természetesnek tartottam a kérdését, van-e fűrész a háznál. Mondom van. Új, svájci fűrész.

- Az a helyzet, -mondta, míg haladtunk az úton- hogy én már végig ácskodtam és asztaloskodtam egész Németországot. Északtól le egészen délig. Nagy házakat építettünk. Úgy állanak azok a nagy házak, mint a cövek. Szaktudás kell a németeknek uram, szaktudás. Ami ugye, nekem megvan. Az én szaktudásommal stadionokat építettem, befödött lelátókkal, hogy ne ázzanak a drukkolók esős időben. És hidakat építettem, cirkusznak való kupolákat és templomokat, ami kellett a németeknek. Szaktudás nélkül ott egy lépést sem lehet tenni.

Most is csak azért vagyok itthon, mert van egy kis elintéznivalóm. Ahogy megtudták a szomszédok, itthon vagyok, máris jöttek, hogy nekik ez kell, meg az kell. És nálam nélkül nem mennek semmire. Mert a szaktudás nálam van, uram ! Itthon dolgozni azért sokkal jobb. Nincs az a nagy szigorúság, mint a németeknél, ahol egy fröccsöt sem szabad meginni. Hát mi az a fröccs az én szaktudásom mellett ? Csakugyan, nem innánk meg előbb egy fröccsöt ? Én fizetem. Megittuk. Nem ő fizette.

Otthon elővettem a két deszkát. És a svájci fűrészt. És tettünk két hokkedlit a deszkák alá. És kiváncsian figyeltem a szaktudást. Nem vágott a fűrész. Azt mondja ez a szaktudásos ember, uram, ez a fűrész nem vág. Mondom, persze, hogy nem vág. Mert fordítva fogja. Meg kell azt a fűrészt fordítani, nem gondolja ? Azt mondja, én akarom őt szakmára tanítani ? Hát annyit nem tudok, hogy a fűrészt fordítva tartva felénk jön a fűrészpor és nem teríti be az egész udavart ? Azt akarja, hogy az egész udvarát beterítsem fűrészporral ? Ő nem ott tanulta a szakmáját, ahol azt a fröccsöt megittuk. Erről jut eszébe, csakugyan nincs egy kis sör a háznál, esetleg pálinka ? Különben is semmi értelme nincs annak, hogy ezeket a deszkákat kettőbe vágja. Minek ? Hogy négy darab legyen ? Négy deszkáért négyszer kell lehajolni. Jól vannak ezek úgy, ahogyan vannak. És felakasztotta a svájci fűrészt a meggyfába ütött rozsdás szegre.

Mielőtt kiment volna a kapun, azt mondja nekem ez a szaktudásos ember, hogy azért a fröccsért elárul nekem egy titkot. Azt, hogy soha meg ne állítsak az utcán egy ácsnak, vagy asztalosnak öltözött embert. Mert ez a legújabb módszer az ingyen való fröccsivásra. Ő se nem ács se nem asztalos. Életében még nem vágott kettőbe egy deszkát. Nem is akar. És nagyon csodálkozik azon, hogy én ezt az új módszert nem ismerem.

Csak álltam és elnéztem, amint kimegy a kapun ez a szaktudásos ember. Ma is gyarapodtam egy alapvető és általános műveltséggel. Ma már nem elég ismerni azt a szolokmai nótát.