Az esettel kapcsolatban ( 3 )

Fotó : Báthori Zsigmond

Nikkelezett szemmérték-

hosszabbító

Azt kérded, tudom-e, hol van Babadag. Pont tőlem kérdezed, te, Guszti ? Pont tőlem ? Mert nekem szobrot emeltek volna egyszer Babadagban, ha meg nem változik a rendszer. Szobrot, Guszti ! Meg volt igérve az a szobor nekem. Úgy volt elképzelve, hogy először is ott fog állani a rólam mintázott szobor a központban, s ahhoz mérnek mindent. Új, magas házakat építenek körém, palotákat, múzeumot, koncerteknek való termeket, fényes galériákat, tízcsillagos szállodákat. És parkokkal lesz körülvéve a szobrom. Úgy volt elképzelve. És amint mondtam, meg volt igérve ez nekem. Maga a helyi párttitkár igérte meg, nem tudhatta akkor, hogy megváltozik a rendszer. Csak azt tudta, hogy kimagasló érdemeimre való tekintettel én azt a szobrot megérdemlem. Mert nem üres kézzel mentem egyszer Babadagba. Magammal vittem a direktívákat. Tudod te, mik azok a direktívák, Guszti ? Honnan is tudhatnád, amikor te halízű tej ivásával voltál elfoglalva a babadagi tömlecben ? Azok a direktívák irányelvek voltak, Guszti. A legfelsőbb szervek utasításai. Miheztartási szabályok voltak, zsinórmértékek, útmutatások. Hogy tudják a babadagi népek, merre kell menni. Hogy lássák maguk előtt a kijelölt utat. Ezekkel a direktívákkal mentem én egyszer Babadagba ! Akkor még én sem tudhattam, hogy megváltozik a rendszer.

Az esettel kapcsolatban most elárulom néked, hogyan kerültek hozzám azok a direktívák, amiket magammal vittem Babadagba.

Az Ifjúsági Szövetség központi lapjánál, az Ifjúmunkásnál voltam riporter. Egyszer jött egy fontos ember, s azt mondta a főszerkesztőmnek, osszon be valakit melléje, aki elkiséri őt Babadagba, ne menjen egyedül. Mindegy, hogy kit. Engem osztott be. Lehet azért, mert nekem akkor minden mindegy volt, az is, hogy merre küldenek.

Valami gyűlést hivott össze Babadagban ez a zömök, mozgékony, vinilkabátos, fontos ember. Azt mondta, üljek oda, melléje a fő asztalhoz, hallgassam meg a direktívákat és tanuljak belőlük. És én odaültem melléje és meghallgattam a direktívákat. Ezekben az volt, hogy föl kell lendíteni mindent. Építeni kell, sokat, legyen sok lakás. És nem akárhogyan kell építeni, hanem lelkesedéssel. Lendüljenek magasabbra az emelődarúk karjai. És ott van a kultúra. A kultúrát is föl kell lendíteni Babadagban. Énekeljenek többet és teljes szívükből jöjjön elő a dal, amikor énekelnek a badagagi népek. És ott vannak a halak ! Föl kell lendíteni a halgazdaságot. Az nem lehet, hogy csak úgy elhanyagoljuk a halgazdaságot. Mert itt van hal elég, Babadagban. És a halászok ezután nézzenek más szemmel a halakra, mint amiképpen eddig néztek. Vegyenek szemmértéket a halászok más, fejlettebb halászoktól. Hosszabbítsák meg a szemmértéküket, ne csak a tavakig lássanak. És legyen nagyobb rend és fényesség Babadagban, ezt írják elő a direktívák. Állandó jelleggel fényesíteni, nikkelezni kell az épülő szocializmust Babadagban, mert csak így jut előbbre azon az úton, amelyen elindultunk.

Jól megtapsolta a hallgatóság ezt a zömök, mozgékony, vinilkabátos, fontos embert. Maga a párttitkár járt elől ebben a tapsolásban. És jó vacsorát rendelt nekünk egy kis elkülönített helyen, ahová még a büfé főnöke is eljött megkérdezni, ízlik-e a vacsora.

Másnap azt mondja nekem ez a zömök, fontos ember, hogy neki lenne egy kis személyes elintéznivalója a deltában. És estére összehivnak egy újabb gyűlést, amelyen ő nem tud megjelenni. És ismertessem én azon a gyűlésen a direktívákat. Kérdem tőle, mégis, miket mondjak én azon a gyűlésen. Azt-e, amit tőle hallottam, vagy pedig találjak ki valamit. Mondjuk, a nikkelezett szemmérték-hosszabbítót, ha ki tudom magamtól találni...Azt válaszolta ez a zömök, fontos ember, mindegy, találjak ki valamit a saját fejemtől.

Már szállingózni kezdtek a népek a kultúr felé, jön a párttitkár, hogy mikor kezdjük a gyűlést. Mondom neki, mi lenne, ha ezt a gyűlést elhalasztanók. A jövő hónapra. Mert nekem most lenne egy kis elintéznivalóm a deltában. Tudja, hogy van, tettem hozzá bizalmassággal. Azt mondja nekem ez az ember, ennél jobbat ki sem lehetne találni. Peresze, hogy a legjobb, ha elhalsztjuk. Ezért a szabad estéért magának szobrot emelek a központban ! Mert neki is fontos elintéznivalója van a deltában. És úgy váltunk el egymástól, megkönnyebbülve. Ő egy szabad estével lett gazdagabb, én pedig elhúzódtam egy kocsma mélyére a direktívákkal.

A szoborból előreláthatólag nem lesz semmi. Megváltozott a rendszer. Az a nikkelezett szemmérték-hosszabbító azért még itt van nálam. Időnkint gyönyörködöm benne. Azóta nem jártam Babadagban.