kedd, október 25, 2011

Tűrhető napjaim




Csak egy karmester

Megritkultak tűrhető
napjaim, pepecsel vélem
a múlás, el, ki, bejár, les,
ma is épp azon kaptam,
mit megígért, hogy nyár lesz,
vissza is vonta a pofátlan,

pedig jól vigyáztam
fogaimra, hogy majd
szép, piros almába harapok,
ha belibben az ősz, amikor
már mindent levágtak
fényes kaszák, suhogások,

hűvös csobogással patakok
futnak neki a völgynek, hol
kecses őzek tanyáznak,
s elterülve a zizegő,
rozsdás levelek közt,
nézem a felhők vonulását,

fentről, a fáról a gőgös
varjú csak letekint,
meg se szólal, amíg a táj
nincs tele apró vadakkal,
akiknek szónokoljon,
s bejelentse, mi az új esemény:


ebben a tétova várakozásban
tölthetem kurta időmet, 
nem kell törődnöm többé,
hol hál a fülesbagoly,
a villanó denevér, merre
iramlik a sok kis egér,

mert nem lesz már padlás
a régi cserepek alatt,
csukott tetőtér csak, s itt lent,
a jól szigetelt szájú
termopán tehenek nájlon
borjakat ellenek,

nem kell törődnöm 
baráttal se, ki gazdag
szeretett volna lenni, mérte
magát földhöz és éghez,
de nem volt tehetsége,
csupán a szegénységhez,

éppen, hogy élt ő a porban
tétlen, persze, vétlen, egyszer
fizetni akart egy flekkent,
de zárva volt az ajtó,
hol metszett üvegek mögött
ragyogtak a kastély ékszerei,

mitévő legyen az ember,
ha megritkulnak tűrhető
napjai, csak egy karmester
csap ilyenkor levegőbe, hátha
megváltó, zengő hangjegyek
hullanak lobogó hajába...



5 megjegyzés:

Rozek Enikô írta...

Szomorú sorok.Nem is találom a megfelelô szavakat.Kérem,ne adja fel!

Anna írta...

Milyen jó, hogy ez a (tűrhető? tűrhetetlen?) nap hozta ezt a verset.

Elekes Ferenc írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Elekes Ferenc írta...

http://www.youtube.com/v/xHkq1edcbk4?version=3

Pusztai Péter küldte ezt a videót a vershez.
Köszönöm,
frici

Miviana írta...

Most újból elolvastam ezt a megható verset — nagyon jó!