Emlékszel még Afrikára?
Így kezdi a beszélgetést Mama. Mondom, Mama, én Afrikára nem emlékezhetem, soha nem jártam arrafelé.
Na, ha nem jártál, akkor nem jártál! De a mi Károlyunk járt... Arra emlékezhetsz. Afrikának szerinted mi a fővárosa? Ott lent van egészen, ahol a tenger lehajlik...
Hogy mikkel foglalkozik, Mama! Maga még nem is látott tengert!
Én nem, de a mi Károlyunk látott. Mert amikor a festményeit és rajzait elvitte Afrikába, hogy lássák ők is mivel foglalkozik, akkor a mi Károlyunkat szinte agyonverték hazafelé menet. Az ottani huligánok. És ezt a mi Károlyunk előttünk sokáig eltitkolta. Nem mondta meg, hogy minket ne háborgasson a saját bajaival. Na, most is ilyen helyzet foroghat fenn. Mert állandóan mondja a rádió, hogy Pesten megkéseltek valakit hazafelé menet. Nekem hiába mondja, hogy nem igaz, egy anya megérzi, ha a gyermekével baj van.
Ebben nagy igazsága van Mama, de egy anya azt is megérzi, ha valamibe beüti a saját fejét, mint amiképpen maga is beütötte, amikor a lépcsőn elesett.
Most fölhívom Károlyt, beszéljen véle, tisztázzák, melyikük fejével van nagyobb baj.
Na, Károly, sikerült Mamával beszélni?
Igen, nemrég beszéltem vele, mindent félreért, mert egymás szavába vágva, egyszerre beszélünk.
Hát persze, itt van a probléma. Sírt nekem, hogy mekkora bajban vagy.
Most már meg van nyugodva, hogy legalább hallotta a hangodat?
Azt hiszem igen, de inkább vele vannak bajok. Meg is lepett. Lehet azért, mert megütötte a fejét? Mindig háttal megy le a lépcsőn amikor a sötétben be akarja csukni a külső ajtót. Az ajtó mögé nyúlva az akasztót kiszedni nekem is kényelmetlen volt.
Én ezt jól tudom, csak azt nem értem, mit értett félre, mert azt mondja, vele semmi baj nincs.
Mást hall, mint amit mondok, mert folyamatosan beszél közben, ennyi.
Az lehet. Velem azért teljesen normálisan beszélt, pedig ugye, kilencvennyolc éves.
Vagy én nem vagyok normális! Most sem találom a képeim címjegyzékét és a billentyűk nem aktiválják a betűket. Már reggel el kellett volna küldenem egy anyagot és nem megy, sokkal egyszerűbb oda metrózni és helyben leadni, megbeszélni. Csak bajok származnak ezekből a telefonokból és komputerekből.
Ilyenek ezek a telefonok és komputerek. Azt csinálnak velünk, amit akarnak. A minap levelet írtam a laptopon valakinek, erre azt írja a fiam, véletlenül neki ment az én levelem.
Ezek az okos telefonok pedig főleg a makacsságukról híresek. Minél okosabbak, annál nehezebb velük bánni.
Egy nagyeszű filozófus egyszer azt mondta, nagy dolog, hogy már dróton tudnak értekezni egymással a népek. És az is nagy dolog, hogy drót nélkül is tudnak. De a legnagyobb dolog az, ha két ember a puszta szó által megérti egymást.
Mindazonáltal, Mamával nagy baj nem lehet. Mert most mondja, hogy ebédre tárkonyos levest főz magának. Még nem felejtette el, miket kell belerakni a tárkonyos levesbe a tárkonyon kívül. És azt kérdi tőlem, emlékszem-e még Afrikára. Mert Afrikát sem felejtette el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése