Vízügyek

Öcsém is pancsolja a vizet

Tíz köbméter

Most mentek el a vízolvasók. Vígan, sörösen, integetve.

Az egyik zömök, kiadós fejű ember. A másik vékony és bőbeszédű.

A zömök bemászik az aknába és diktálja a vékonynak: tíz köbméter!

Kimászik a zömök és azt mondja nekem, maga hallotta? Mondom, hallottam.

Mit hallott?, kérdi a zömök. Mondom, azt, hogy tíz köbméter.

Az magának nem sok?, kérdi a zömök. Karomat széttárom,s mondom halovány, tétova hangon, ha egyszer annyi, akkor annyi. A számokkal nem lehet vitatkozni...

Azt mondja a vékony, maga tudja, hogy ebben a korban nem jó annyit fürödni? Minden utcába besurrant már a nátha, a grippa, a kétoldali. Magát még nem érte el a köhögés? Mert az én családomban már mindenki ugat. A sok pancsolás miatt. Minek kell magának annyi vizet elpancsolni? Tíz köbméter! Ennyit csak az autómosók fogyasztanak, a bodoni utcában. Mert ők spórolnak a vízzel. Tíz köbméter! Ennyi köbméterbe bele is lehet fulladni. Ha sörröl lenne szó, azt megérteném. A sör, az sör. Most apropózzak magának? Mondom, felőlem apropózhat, ha van kedve hozzá.

Akkor most veszem direktbe a kérdést: nem kínál meg egy sörrel? Ha már annyi köbmétert leolvastunk? Mondom, de.

Isszuk a hideg reggelen a hideg sört.

Azt mondja a zömök: a maga szervezetének a cigaretta sem jó.

Azt mondja a vékony: az pláné! Most apropózzak magának a cigarettával is?

Mondom, felőlem apropózhat, ha van kedve hozzá.

Van, de adjon tüzet is, mondja a vékony.

Az első füstkarika közepében azért elhelyezett egy sóhajtást: tíz köbméter!

És azt kérdezte tőlem, maga miféle ember? Pancsol, iszik és szivarozik. Ebben a korban...És ebben a szűkös világban...

Most állok a kapuban, nézek az elmenő vízolvasók után. Csakugyan sok az a tíz köbméter. Ezen a nyáron jóformán meg sem fürödtem.