Amikor sötétedik

Pusztai Péter fotója

Mainstream

Van nekem egy bugyutánk kinéző barátom. Azt kérdi tőlem a minap, írnak-e rólam a mainstream újságok. Mondom, nem írnak. Ahhoz én igen apró vagyok.

Ha nem írnak, akkor legalább magyarázzam meg neki, mi az a mainstream. Mert ő nem tudja.

Mondom, a mainstream azt jelenti, hogy valaminek a fősodra.

És mi az a fősodor, kérdi, mert nem akar engem soha békénhagyni.

Kérdem, abban a faluban, ahol születtél, van-e patak? Mert ha van, nagy záporok után annak a pataknak megjő a vize. Úgy szokták mondani, megjött a víz! Na, amikor megjő a víz, akkor annak a közepe táján tyúkketrecek, ólak, szénaboglyák szoktak imbolyogi, sodorja őket lefelé a víz. Ott van a fősodor, mindig a víz közepe táján.

Erre azt mondja, akkor ugye, ez érvényes a mainstream újságokra is. Olyan eseményekről írnak, amelyek ott vannak a fősodorban. Mondom, olyanokról írnak.

Na és mondjuk, ha egy ilyen megjött vizű patakról írnának, akkor tyúkketrecet, ólakat, szénaboglyákat tennének bele a cikkekbe, olyasmit, ami imbolyog lefelé és elviszi a víz? Mondom, azt. Azt tennének a cikkekbe. Pont azért nevezik őket mainstream újságoknak. Apróságokkal nem foglalkoznak.

Az baj, mondja a bugyutának kinéző barátom. Mert amikor megjő a mi patakunk vize, akkora márnákat, balindokat szokott kivetni a szélére, mint a karom! Ezekért a márnákért és balindokért szaladtunk ki a kapun mindig, ha jött a hír, megjött a víz!

Nagy tévedésben vannak ezek a mainstream újságok, ha azt hiszik, hogy tyúkketrecekért, ólakért és szénaboglyákért szaladunk ki a kapun. Mert azok elmennek a vizen, s nekünk nem marad semmi. Se márna, se balind.

Nem is baj, ha nem írnak rólad a mainstream újságok!

De te szoktál-e mainstream újságokat olvasni? Mondom, szoktam. És hogy néz ki egy ilyen mainstream újság?

Mondom, olyan, mint más újság. Csak nagyobb. És a legmainstreamebb újságok címébe oda van téve, hogy Times. Úgy mondják, tájmsz. Ezek a világ legnagyobb újságjai. Ezeket szoktam olvasni, amikor nem fáj nagyon a fejem.

De ha nem fájna, akkor is szereznék magamnak néhány mainstream újságot. Csomagolni. Az ember nem jöhet ki a boltból úgy, hogy valamibe ne csavarná bele a vajat, a halat, a kiflit. Kicsi, jelentéktelen újságokkal nem érdemes boltokba járni, mert minden kihull az ember kezéből és csak kapkodja a földről, amit elejtett.

Tisztességes állampolgár pedig nem jár műanyag zacskókkal, mert a műanyag zacskók maholnap egészen belepik a várost, a szép tájakat, a patakok partját. Remélem te is védelmezed a patakok partját és nem járkálsz műanyag zacskókkal...

Azt mondja a barátom, ő biza járkál. Mert kényelmesebb a nájlon, mint az újságpapír. De ha én most fölhívom a figyelmét, milyen újságot olvasson, akkor többé nem vesz a kezébe műanyag zacskót. Mondom, akkor hallgass ide:

Mostanában sokszor olvasok mainstream újságot. Minden hajnalon. És van abban a mainstream médiában egy rakás esemény. Minden hajnalon. Arról, hogy hol, s mi robbant föl, merre volt földrengés, erdőtűz, árvíz, meddig jött felénk a világvége az ő lobogó, csatakos hajával. Effélékről. De amíg megfő a hajnali kávém, szétnézek a parányibb médiában is, amely nem olyan mainstream. Csak azért, hogy lássam, van-e valami érdekes hír a világban, ami véletlenül elkerülte volna a mainstream újságok figyelmét.

Hát tudd meg, hogy van! Ma reggel találtam néhány érdekes hírt. Például azt írja a Szó-Beszéd-című kishegyesi újság, hogy a faluban az emberek ha már isznak, nem a minőséget hanem a mennyiséget nézik. Nyilvánvaló, hogy sajnos, nem a beszélgetés közbeni élvezet kell sokuknak, hanem a mámor. Ezt egy Kiss István nevezetű, kishegyesi ember fogalmazta meg, ebben a formában. Ez a helyzet ma Bácskában. Jól megmondta!

A mainstream médiában már sokszor és kiadósan írtak arról, hogy az a nagypénzű ember, aki a takarítónőt tapogatta, miért tapogatta, de az a nagypénzű ember csak dadogott, hogy így és úgy...Azon nem lehetett eligazodni. Kiss István megmondta tisztán abban a kicsi bácskai újságban, hogy mi a helyzet. A mámor. Az a helyzet!

Aztán van még két szép hír ebben a kishegyesi újságban. Azt írja ez az apró újság, hogy Tóth Ljubica 1963. január 6- án született Bácstopolyán, majd a sikertelen első házassága után Tóth Tivadar felesége lett, és itt maradt Kishegyesen. És ez a Ljubica ezt mondta az újságírónak:  “...odafigyeltem, mi az, aminek van jövője az EU-ban, ez pedig a juh, kecske, nagyszarvú tehén és a mangalica. A mangalicának a zsírja pozitívan hat a koleszterinre.” És mondja, hogy több, mint száz kecskéje van, gidákkal együtt, s vagy ötven mangalicája. “Amikor levágjuk a mangalicákat, akkor a kolbászt, a sonkát, és a  szalonnát fölfüstöljük, és elvisszük a piacra eladni. A szalonna ára 800 dinár, a kolbász 1000 dinár, a sonka 1200 dinárba kerül. Természetesen az egy kiló.”

Tudtad te azt, hogy mennyibe kerül a bácskai kolbász? Ugye, nem tudtad. Nem írják meg a mainstream újságok.

De most jön a hírek legfontosabbja! Ez pedig a kishegyesi Ebtenyésztő Egyesület híre:

“Kértünk egy területet a helyi közösségtől, ahol időnként összejövünk, és ahol a kutyák fel tudnak készülni. Itt eleve többen vagyunk, ezért a kutyák a több embert és a többi kutyát is megszokják. A nyár folyamán leálltunk ezekkel a foglakozásokkal, mert nagyon nagy hőségek voltak, de most ismét beindítjuk. Szombatonként lesznek, délután 6-7 óra körül, attól függően, hogy mikor sötétedik”.

Én ezt a hírt semmi pénzért nem adnám, ha az enyém lenne. Mert van benne egy hatalmas fölfedezés. Ez pedig a következő: “attól függően, hogy mikor sötétedik”.

Most képzeld el, mi lenne, ha mi ketten most előállnánk ezzel a fölfedezéssel és azt mondanók a világkonferenciák vezetőinek, ne éjszakázzanak annyit, hagyják abba a sok fecsegést, ha elfáradtak, menjenek szépen  haza. Attól függően, hogy mikor sötétedik. Ebből lenne az igazi mainstream szenzáció!