Félreértés

Mint egy múmia

Anyám telefonált, hogy baj van. Kérdem, kivel, s hol van baj, magával-e, vagy csak úgy, általában a faluban. Mert az nem mindegy, Mama!

Velem semmi baj nincs, s általában a falu is megvan, de rossz hírem van Pestről, mondja Mama.

Ó, Mama, Pesten sokféle hírek járnak, jók is, rosszak is, jobban tenné, ha nem figyelne oda...

Hogyne figyelnék, most telefonált Károly, hogy teljesen összetörte magát. Kiengedték a kórházból, haza is került valahogy, de még ennivalót sem tud elővenni egyedül, be van fáslizva, úgy néz ki, mint egy múmia!  Kérlek, telefonálj a fiadnak, menjen és nézze meg Károlyt, az nem lehet, hogy ekkora bajban egyedül menjen neki az éjszakának.

Mondom, máris telefonálok a fiamnak, Mama.

Valaki telefonált nekem Romániából, de a nevét nem mutatta a mobilom, te hívtál volna, kérdi a fiam.

Én hívtalak, persze, hogy én hívtalak. Mama értesített, hogy Károly összetörte magát, kiengedték a kórházból, haza is került valahogy, de még ennivalót sem tud elővenni egyedül, be van fáslizva, úgy néz ki, mint egy múmia! Menj és nézd meg, mi van véle, az nem lehet, hogy ekkora bajban egyedül menjen neki az éjszakának!

Tati, fölhívtam Károlyt. Azt mondja, neki az égvilágon semmi baja nincsen. Nemrég telefonon beszélt Mamával, figyelmeztette őt, vigyázzon a lépcsőkre, nehogy leessen, mert ebben a korban veszélyes a lépcsőkön való járás, ha le talál esni, kórházba viszik, s ha haza is kerül valahogy, még ennivalót sem tud elővenni egyedül, befáslizva feküdhet az ágyban, mint egy múmia. Azért hívd fel Mamát, nyugtasd meg, Károly jól van, semmijét nem törte össze. Valami félreértésről lehet szó...

Hívom Mamát. Mama, valami félreértésről lehet szó, mert Károly jól van, semmijét nem törte össze, kórházban sem volt. Ugye, nemrég beszélt is véle, figyelmeztette magát, vigyázzon a lépcsőkön való járással, mert ha le talál esni, kórházba viszik, s ha haza is kerül valahogy, még ennivalót sem tud elővenni egyedül, befáslizva feküdhet az ágyban, mint egy múmia...

Itt nincs semmiféle félreértés, Károly nem mondja meg nekem az igazat, nem akar háborgatni az állapotával, azért titkolja, hogy mindene teljesen össze van törve. Kiengedték a kórházból, haza is került valahogy, de még ennivalót sem tud elővenni egyedül, be van fáslizva, úgy néz ki, mint egy múmia, mondja Mama.

Kinek, s hová telefonáljak még, hogy magát megnyugtassam, Mama? Hívjam fel Brüsszelt? Vagy a Nátót? Az Ensz is messze van!

Tudja, hogyan megyek neki ennek az éjszakának, Mama? Lefekszem szépen, s nézem a mennyezetet. Mint egy múmia...