Illusztráció, Pusztai Péter fotója, Káfé-Képtár
3. Fedák Sári titka
Egy arra alkalmas pillanatban azt kérdeztem anyámtól, miféle titok lengi körül ezt a Fedák Sárit. És mi köze van Fedák Sárinak a mi Idánkhoz. Mert azt vettem észre, ha valamit nem tudnak a kapunkon belül, megkérdezik Idától. És Ida minden kérdésükre pontos választ tud adni. De amint a Fedák Sári neve előjön, akkor félbeszakítják Idának minden válaszát. Erre azt a titokzatos feleletet kapom, hogy a mi Idánk nem közönséges bolond, hanem különleges. Bármit megkérdezhetnek tőle, ő mindent tud. Tíz, esetleg húsz percen át képes beszélni akármiről. Tudományosan, normális ember módjára. De amikor megemlíti Fedák Sárit, akkor a mi Idánk bolonddá válik és bolondságokat beszél. Olyankor a beszédét félbe kell szakítani, mert kinek van türelme, s kedve ahhoz, hogy bolondságokat hallgasson. Röviden az a helyzet, hogy Ida bolond is, nem is. Inkább bolond. Attól függ, mennyire szorítja a nyakát a betegség. A falu asszonyainak fele bolond lenne, ha idejében meg nem operálták volna. A golyva nevű betegség uralkodott el a faluban, mert az ivóvízben nem volt elég jód. Ezt így magyarázták volt a tudományos doktorok. Ő, s neki minden testvére meg volt műtve. Még leánykorukban. Golyvával. De a mi Idánk nem engedte, hogy megoperálják. Makacs volt a mi Idánk. Ezen felül okos és tehetséges. Neki volt a legnagyobb színészi tehetsége a faluban.
Nálunk nagyon régen is voltak színházi előadások, a színészek pedig mind idevalósiak voltak. A mi Idánk egyszer az Aranyhíd nevű, énekes színdarabban akkora sikert aratott, hogy pecsenyére tapsolták tenyerüket a népek és sokáig ordították, „hogy vót, hogy vót”. Olyan tizenhét-tizennyolc éves lehetett akkor. És szép leány. Ez a szomszéd, Jóska derék legény volt, el is vette Idát feleségül. De amint elvette, megparancsolta neki, operáltassa meg magát, mert ő nem hajlandó bolond feleséggel élni. Márpedig a tudós doktorok megmondták, az lesz belőle, bolond. A mi Idánk nem hallgatott Jóskára, kórházba nem ment. Ezért otthagyta őt Jóska. Most már nem lehet azt tudni pontosan, ebbe a válásba bolondult-e belé Ida, vagy pedig a golyvába. Legvalószínűbb az, hogy mind a kettőbe. Előbb a válásba, utána a betegségébe. De az is lehet, abba bolondult belé, hogy nem lehetett belőle színésznő, primadonna. Ez a Fedák Sári titka, mondta anyám. És azt is hozzátette, bármit kérdezhetek Idától, amit ő mond, az biztosan úgy van, amiképpen mondja. Mindaddig, amíg elő nem veszi Fedák Sárit. Mert akkor ő valóságos bolond. Olyankor félbe kell szakítani Ida beszédét, mert magától nem tudja abbahagyni.
2 megjegyzés:
A fenti megjegyzést nem önszántamból távolítottam el, hanam a szerző kérésére. Aki közben rájött a saját tévedésére. Nevezetesen arra, hogy az én bejegyzésemet nem a szépírás sajátságainak szellemében elemezte, hanem a mostanság divatos, de tudománytalan fenomenológiai redukció hermeneutikai önfeflexió alkalmazása alapján. Ezért szíves elnézésemet is kérte. Én pedig ezt a tévedését most az egyszer megbocsájtom néki.
Utóirat : ezt az önreflexiós hermeneutikai dolgot az én falumban a negyedik osztályban tanították az átutazó tanítók. A helybéliek jól tudják, hogy ezt már rég meghaladta az idő. Az ilyen érthetetlen kifejezések el is röpültek a mi tájainkról,amiképpen a parittyakövek.
Megjegyzés küldése