A tudatlanság hatalma

Gergely Tamás felvétele

A tudatlanság hatalma

Bécs kellős közepében áll egy nyalka rendőr. Mellette fényes motorbicikli. Kicsiny, igénytelen és koszos autómat egyenesen oda irányítom, ehhez a nyalka rendőrhöz. Egy csöppet sem törődöm azzal, hogy ez a nyalka rendőr fújja a sípját kegyetlenül és hadonászik, hogy kerüljem el őt, mert ahol ő áll, az a hely autók számára tiltott terület. Mintha nem látnék és nem hallanék semmit. Lecsavarom az ablakot és mondom ennek a feldühödt, nyalka rendőrnek, hogy Kapistrangasse 2. Nyugodtan mondom, idegesség nélkül és természetesen, mint akit nem érdekel a forgalmi szabályzat, sem a sípszó, sem pedig az ő integetése. Csak a Kapistrangasse 2. A nyalka rendőr reátekint a kicsiny, igénytelen és koszos autóm számtáblájára, hófehér kesztyűs kezét a homlokára teszi, aztán fölül a fényes motorbiciklijére és int nekem, hogy menjek utána. Ez a nyalka rendőr, míg halad előttem, valósággal leállítja a forgalmat, hogy senki ne akadályozzon bennünket a Kapistrangasse 2 felé vezető uton. A Kapistrangasse 2 előtt megáll és reámutat a házra. Ez az, inti és én egy elismerő mosolygással megköszönöm néki, hogy elhozott engem ide. Ez egy kis, egyszerű, igaz történet. Az én Bécsben való járatlanságom és tudatlanságom története. Ebből a történetből én azt vettem ki magamnak, hogy pont az én járatlanságom és tudatlanságom segített rajtam Bécsben. Mert ha én gyalogosan megállok a nyalka rendőr előtt és azt mondom néki, kedves uram, én ezt a várost úgy ismerem, mint a tenyeremet, de szíveskedjék elkisérni engem a Kapistrangasse 2. szám alatti házig, mert egyedül nem szeretek sétálni, különben is elüthet egy sietős autó, jobbnak látom, ha ketten megyünk, legalább váltunk egymással egy-két barátságos szót, nem biztos, hogy ekkora áldozatot hozott volna értem. De tegyük föl, hogy elsétált volna velem ez a nyalka rendőr. Mert ő is kedvét leli abban, ha valakivel válthat egy-két barátságos szót. Tegyük föl. De ha ezt föl is tesszük, nem biztos, hogy a forgalmat leállította volna, hogy mi a legnagyobb békességben beszélgethessünk végig az úton, míg elérünk a Kapistrangasse 2. számig. Nem biztos. Mert aki úgy ismeri ezt a várost, mint a tenyerét, hát csak menjen egyedül, amerre kedve tartja, nincs azon semmi kisérgetivaló. Ezzel a föltételezésemmel ismét csak oda lyukadunk ki, hogy nagy hatalma van a tudatlanságnak. Persze, oda is kilyukadhatnánk, hogy milyen az igazi vendégszeretet, az előzékenység, a bécsi rendőrök figyelmessége, de erről most nem szívesen beszélek. Azért nem, mert büntetett meg engem nyalka bécsi rendőr egy semmi, kis gyorshajtásért, szabálytalan előzésért. Az egyik még jól le is teremtett, mit gondolok én, csak úgy cikázom a nyamvadt autómmal, mintha egy kietlen pusztaságban száguldoznék ? A tudatlan embert nem teremtik le, hanem inkább segítenek rajta. Mert tudatlan és tájékozatlan. Olykor határozott meggyőződésem, hogy tudatlanságomból több hasznom származott eddig, mint amennyit vélt tudásommal sikerült elérnem. Azt mondják, a tudás hatalom. Van úgy, a tudatlanság is hatalom, csak az embernek sokszor nincs elég esze ahhoz, hogy tudatlanságát a helyzetnek megfelelően föl is mutassa.