A kocka elvetése

Fotó : Liviu Botnariu, Káfé Kép-Tár

A kocka elvetése

Jóvágású, talán kissé vékony dongájú fiatalember. Beszélgetünk. Mindenről, ami épp eszünkbe jut. Mondja, ő most épp doktorál. Mondom, az nemes elfoglaltság. Azt mondja, főleg strapás. Könyveket bújni éjjeleken átal, amikor tölthetné a drága idejét kellemesebben. Például egy diszkóban. Mint más. De neki nagy céljai vannak ebben az életben, s a nagy célokhoz áldozatot kell hozni. Sajnos. Kérdem, milyen tudományban doktorál. Azt mondja, már sokféle tudománnyal próbálkozott. Egyszer az interaktív, etnikumközi, multikulturális diszciplinát célozta meg, de ahhoz igen sok idegen kifejezést, meghatározást kell összeszedni, s elfogyott a türelme. Aztán kisérletezett a művészi mozdulatok kölcsönhatásainak tanulmányozásával is. Különös tekintettel a balett, a közönséges népi tánc, a jégrevű és a vízben való mutatványok sajátosságaira. De ez a téma elvitte volna őt a színház, a népélet, sőt a sport vidékeire is, azt bejárni pedig szinte lehetetlen. Végre, most már a kocka el van vetve, mondja. Mert ő egyenesen a politológiát célozta meg. Mondom, az roppant izgalmas tudomány. Ráadásul egzakt. Mert ha egy politológus nem olvassa el minden nap erős figyelemmel az újságokat, könnyen bele lehet kötni az ő saját véleményébe. Főleg abba, ha valakit helytelenül idéz, vagy értelmez. Ezért minden, mások által leírt mondatot egzakt módon kell megjegyeznie, ha nem akar kellemetlen bonyodalmakba keveredni. És még azt is hozzátettem, hogy én az ő helyében maradtam volna a jégrevűnél, mert abban legalább szép leányok is szoktak lenni. Erre azt mondja ez a jóvágású, talán kissé vékony dongájú fiatalember, hogy amit mondtam, abban nagy igazság van, de már a kocka el van vetve. Gondoltam, ha már beszélgetünk, erre is mondok valamit. Mondom, azért ezzel a kockával is baj van. Mert énnekem egyszer nagyon meggyűlt a bajom ezzel a kockával. Egy alkalommal, hogy tudásomat fitogtassam, latinul találtam használni ezt a Julius Caesarnak tulajdonított szállóigét, kijelentettem, alea iacta est ! És akkor valaki megkérdezte tőlem, mi a véleményem afelől, hogy az alea van-e elvetve, vagy pedig a iacta van elvetve. És én erre zavaromban hirtelen nem tudtam válaszolni. Csak találgattam, melyik a kocka, a iacta-e, vagy az alea, mert ugye, én latinul nem tudtam. És akkor azt mondta ez a valaki, hogy ha szerintem a iacta van elvetve, akkor mindennek lőttek, mert a kockát nem lesz, amivel elhajítsam. Azóta, ha csak lehet, semmiféle kockát nem vagyok hajlandó elvetni. Tőlem ülhet bármiféle kocka, ott, ahol van. Erre tanácstalanul jegyzi meg a jóvágású, talán kissé vékony dongájú fiatalember, hogy csakugyan, ez a szállóige latinul sokkal bonyolultabb, mint amilyen a mi nyelvünkön, mert latinul ő sem tud. Ha pedig a politológiához latinul is illik tudni, akkor ő ezt az egész doktorálást meggondolja. Mert azért az a kocka olyan nagyon még nincs elvetve. És az a lehetőség is megvillant előtte, hogy maradjon ott, a jégrevűnél. Mert azokat a szép leányokat sem szabad teljesen magukra hagyni. Aztán azzal váltunk el, hogy mondtam neki, vigyázzon, mert a jéggel is sok baj van. Még azok a szép leányok is olykor nagyokat esnek rajta...