Fotó : Haragos ZoltánVasalt vasárnapok
Mint fürge sáska, frissen
kaszált füvön, csak fölugrik
váratlanul egy rím e sorok közül,
sehol semmi rend, beosztás,
úgy jöttem e világra, nem
voltak kényelmes
körülmények a közelemben,
esetleg néhány éhes lúd
ha gágogott az udavaron,
átjött a szomszéd, gyűrött
sapkáját kezében tartva,
na, mi van, fiú, vagy leány,
ugye, azt már mondtam néktek,
amikor megszülettem, rút
kinézetem miatt
szinte bedobtak patakunkba,
mert azért agyon
épp ütni nem akartak,
jólelkű volt Zsuzsikanéném,
bizony, mondtam néktek,
de ti nem figyeltetek szavamra,
el voltatok foglalva nagyon
saját fejlődésetekkel, vezetni
akartatok engem, s másokat,
számomra ma már misztérium,
miképpen fedeztétek föl
a pelenkátok résén,
merre van a minisztérium,
igaz, személyes okok
játszottak közre és én,
rút kinézetem ellenére
valahogy megmaradtam,
micsoda szerencse, sose
felejtem, később el kellett rohannom
egy kimetszett szövettel,
nézzék meg, rákos-e,
és vártak reám vasalt vasárnapok,
hogy tenyeremből kiszedhessem
a töviseket, csupa személyes ok,
mi közrejátszott máskor is,
hogy csöndben ültem,
észrevétlen, bizony,
nem a ti munkátok púposítja sok
könyvetek, kinek nem inge,
ne vegye magára, talál
mást, puplint és khakit,
vigyáznom kell, nehogy
megsértsek valakit,
ó, s milyen szép,
kerekre sikeredett életrajzotok,
már piciny korotok idején
mindent tudtatok, még azt is,
nem férek közétek ide én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése