Santa Fe
(Útleírás)
Ezt a várost sokáig csak a nevéért szerettem. Santa Fe... Egyszer azt mondtam magamban, ha csak egy kicsit is közelebb kerülök hozzá, bemegyek Santa Febe. Egy napon oly közel kerültem Santa Fehez, hogy be is mentem Santa Febe. Nagyon nem érdekelt engem ez a Santa Fe. Csak az érdekelt, hogy lássam egyszer én is ezt a Santa Fet. Mert mindent tudtam róla. Azt is, hogy amikor ott meleg van, akkor jó meleg van. És amikor hideg, akkor jó hideg. És hogy a házak falára ott is firkálnak, mint más városokban. Azért megnéztem ezt a Santa Fet. És miután jól megnéztem, otthagytam Santa Fet.
Szép emlékem van erről a Santa Feről. Már jó messzire jártam Santa Fetől, amikor azt vettem észre, lassít a tehervonat. Épp, hogy csak cammog. És lehúzza ablakát a mozdonyvezető, hogy kinyújtott karjával elérje az útszéli fák lombjait. És hagyja, hogy az útszéli fák levelei végigsimítsák a tenyerét. Míg lassan halad a tehervonat. Texas felé. Onnan jött ez a tehervonat, Santa Feből. Ahonnan én is. Együtt jöttünk. Santa Feből. Mentünk Texas felé. És elmaradoztak az útszéli fák. És nem volt már lomb és nem volt több levél. És fölhúzta ablakát a mozdonyvezető. És rohanva mentünk tovább. Santa Feből Texas felé.
2 megjegyzés:
Santa Fé, Santa Fé... Már a neve is megér egy misét. Hát még egy látogatást - ha már úgy is ott van az ember!
Az az igazság, hogy Albuquerque-ben voltam, ott kaptam a fejemhez, hogy csak egy futamodás és láthatom ezt a Santa Fe-t is. Tehát szándékosan mentem oda. De a szépségén kivül semmit nem láttam ott. Márpedig a sok szépség sem jó semmire. Sokszor az ember könyökén jön ki a sok szépség,azt fölsorolni pedig nem érdemes. Ezt a mozdonyvezetőt viszont nem tudom elfelejteni. Ezért csináltam ezt a részletes útirajzot...
Megjegyzés küldése