Svédek

 

Messze ment barátom mondja,

küldjek verset, ha vannak benne svédek.

Hogy neki mire van gondja,

én nyomát keresem a tévedésnek.

 

Küldhetnék, ezen ne múljék,

ide rakhatnék egy egész svédasztalt,

egy emléket, mit őrzök még,

talán azért, mert engem nem marasztalt.

 

Egy képeslapot küldök én,

arról a tájról, ahol megszülettem,

ma is ott csüngök köldökén,

úgy látszik, jól összeforrtunk, mi ketten.

 

Falunk is megér egy misét,

tornyok tűivel van beoltva az ég

és mégis legyöngült vidék,

köröznek fölötte termopán-igék.

 

A nyár nálunk is génkezelt,

előre jelezte rég a horoszkóp,

olyan volt, mint egy ékezet,

a mennyezetről lelógó gonosz pók.

 

Sokszor csak egy kép, mi átjár,

értelmét föl nem foghatom, se a célt,

jövőnket mért mások gyártják,

hisz nem ők találták föl a svédacélt.

 

Erdőről fát hoz egy megroggyant szekér,

gazdája pöttöm, mogyoró,

a számtáblát olvasom, míg tüzet kér :

vévévé pistuka pont ro.