Lopott hőmérő

 

"Egész testében reszket, mint a gyermek, / kit rajtakaptak, hogy buktát lopott"(József Attila )

 

 

Most olvasom, hogy egy huszonnégy éves fiatalember hőmérőt lopott valamelyik bevásárló központban. Egy darab hőmérőt. Persze, azonnal bekisérték a hivatalos helyre, mert ugye, lopni nem szabad. Azt nem tudom, tettek-e bilincset a csuklójára, de azt sejtem, hogy kérdést azért tettek föl neki. Például föltehették azt a roppant ötletes, okos kérdést, hogy mire kellett neki az a hőmérő ? Meg akarta mérni önfejűleg valakinek a lázát ? És kinek a lázát akarta véle megmérni, ki lázas a családban ? Vagy úgy érzi, neki van láza és nem mer orvoshoz menni, mert akkor más betegségei is felszínre kerülhetnek ? Valamit csak kérdeztek tőle, ha már bekisérték. Vagy el akarta adni azt a hőmérőt, hogy általa anyagi javakhoz jusson ? De akkor miért egyetlen egy darabot csent el, miért nem lopott valahol egy egész zsák hőmérőt ? Nem tudhatom, miket kérdeztek tőle, meglehet, nem is kérdeztek semmit. Csak írták a jegyzőkönyvet. Ez az eljárás lopás esetén. Jegyzőkönyvet kell írni. Büntetni kell. Az a hőmérő már nem is érdekes. Csak a lopás ténye. Az a hőmérő bizonyára már lázat sem mér tisztességesen. Mert ki bízza rá a lázát egy lopott hőmérőre ?

 

Most azon töröm a fejem, mit tettem volna én azok helyében, akik ezt a fiatalembert rajtakapták, amint ellop egy hőmérőt. Nem könnyű a dolgom, mert nem vagyok igazságügyi szakember. Először is leszögezem magamban, hogy ez a fiatalember nem betörő. Nem tört be ide, bejött, mint más, valamit vásárolt is talán, mint más, aztán megpillantotta azt a hőmérőt. Ha betörő lett volna, kitép valahonnan egy bankautomatát, vagy pénzt követel, bankból, benzinkutastól, szóval úgy, amiként divatos manapság. Egy igazi betörő észre sem vesz egy hőmérőt. Még akkor sem, amikor éppenséggel beteg, lázát mérik a nővérkék, oda se néz, ha véletlenül kiesik a hóna alól, hagyja, hogy ott törjön darabokra a kórterem cementjén. Rablónak sem tekinthetem ezt a fiatalembert, a rablóknak egy hőmérő meg se kottyan. Ők, ha rabolnak, kastélyokat szemelnek ki maguknak, s visznek mindent, mi mozdítható. Ha értelmét látják, elrabolnak egy egész mozdonyt, egy fél falut, egy fél várost, egy fél országot. Azért rablók. Csak röhögnének, ha valaki fölvetné azt a lehetőséget, hogy el lehetne rabolni valahonnan egy hőmérőt. Még szimpla tolvajnak sem tudom elképzelni ezt a fiatalembert, mert egy igazi tolvajnak értékesebb portékákon akad meg a szeme, nem egy hőmérőn. Mégis, elismerem, a mi emberünk lopott, finomabban szólva, elcsent egy hőmérőt. Hogy mit tettem volna a hatóság helyében, ha én kaptam volna őt az elcsenésen ? Talán szóltam volna néki, tegye vissza oda, ahonnan elvette. Talán. Mert ezt a megoldást is embertelennek tartom. Hőmérőről van szó, nem egy karkötőről. Betegnek van szüksége hőmérőre. A hőmérő még ajándéknak sem jó, nem illik ilyesmit vinni ajándékba senkinek. De mégis, lopásról van szó. Megkárosította a bevásárló központot, a társadalmat, az emberiséget. Azzal a hőmérővel. Ha a napot lopja esztendőkön át, az nem baj. Vannak, akiket kitesznek az utcára, hogy csak lopják a napot. Nem kár az elpocsékolt napokért. Az a hőmérő ha hiányzik a polcról, az nagy kár. Mi lenne, ha mindenki elcsenne egy hőmérőt a polcról ? Mivel mérnék meg az emberiség lázát ? Na, de mit tennék én ? Talán szólnék néki finoman, nézze, én kifezetem helyette annak a hőmérőnek az árát, ha nincs rá pénze. Majd, ha erre jár, megadja. Lehet, szégyenében kifizetné ő, ha lenne miből. Vagy azt mondanám, jöjjön velem, a részleg vezetője megértő ember, biztosan önnek ajándékozza azt a hőmérőt, ha már szüksége van rá. Csak éppen ne lopja el, mert lopni szégyen.

Nem tudom, miképpen cselekednék a hatóság helyében, akinek az a dolga, hogy elfogja a tolvajokat. De. Hőmérőről van szó. Egyetlen egy darab hőmérőről. Ami biztos : jegyzőkönyvet nem írnék. Azt nem.

 

Fotó: Wikipedia