hétfő, március 23, 2009



Kólásszabadság

 

Hát ilyen a világ, befejezetlen ház,

épület, örökké pirosban,

vöröslenek a téglák, egy se ép,  

tető még lenne valahogy,

de hullófélben a kupáscserép,

s az alap is mindig lerogy.

 

A szabadság is úgy van, pirosban,

pedig mehetsz, amerre a szem ellát,

ha nincs maradásod a honban,

útközben vehetsz magadnak kólát,

legjobb annak, ki vissza se néz,

csupán a feledés,

mi kulcsrakész.


1 megjegyzés:

fotós írta...

Ma megint sikerélményem volt, hogy ide beléptem hozzád. Méghozzá a vers és a lázmérős história is nagyot lendítettek a hangulatomon. A vers, hogy annyira tömör és mély, a másik amiért annyira rafinált és sokfelé ágazó.

Folytasd, Frici!