Kólásszabadság
Hát ilyen a világ, befejezetlen ház,
épület, örökké pirosban,
vöröslenek a téglák, egy se ép,
tető még lenne valahogy,
de hullófélben a kupáscserép,
s az alap is mindig lerogy.
A szabadság is úgy van, pirosban,
pedig mehetsz, amerre a szem ellát,
ha nincs maradásod a honban,
útközben vehetsz magadnak kólát,
legjobb annak, ki vissza se néz,
csupán a feledés,
mi kulcsrakész.
1 megjegyzés:
Ma megint sikerélményem volt, hogy ide beléptem hozzád. Méghozzá a vers és a lázmérős história is nagyot lendítettek a hangulatomon. A vers, hogy annyira tömör és mély, a másik amiért annyira rafinált és sokfelé ágazó.
Folytasd, Frici!
Megjegyzés küldése