Közgazdaság
Találkoztunk egy napos délelőtt ,
nem volt az arcán semmi bánat,
mint máskor, most is megismertem őt,
egy banknak fordítottunk hátat.
Azt mondja, végre, itt a válság :
zsebében lapult egy árva százas,
de sehogy sem találta társát,
hát lelépett, ugye, ő se házas.
Csak ez a válság segít ma rajta,
olyan, akár egy köztársaság,
karonfogja azt, ki szegény fajta,
ne szégyellje magát legalább.
Büszkén állhat itt, nem nézik le őt,
a bank küszöbét nem lépte át,
csak régen, vendéglő volt azelőtt,
mértek ott mást is, nem csak teát.
És mondta még, milyen nevetséges,
nézni ezt a betojt világot,
az ő társasága, az a népes,
kacagni tud, ha pénzt se látott.
Szinte meg is győzött, szép és mázas
igazával, jó vagyok, nemes,
adhatok egy bankjegyet, ne százast,
azt fölváltani se érdemes.
1 megjegyzés:
Ezt már meg se dicsérem, mert megint hallasz majd valami kaján szót és azt nem érdemelnéd meg. Inkább kussolok...
Megjegyzés küldése