Pusztai Péter fotója

Előrehozott válaszok

 

Nézd, Uram, tisztázzunk egy dolgot :

rajtad kívül én mást nem imádtam,

lett volna köröttem sok szép alak,

de téged én választottalak.

 

Faragott képet nem csináltam,

se szobrot, se ahhoz hasonlót,

nem díszítettem házam ilyen ékkel,

mert ugye, ahhoz tehetség kell.

 

Nevedet sokszor számra vettem,

kihez is folyamodtam volna,

jöttek hitvány nyarak  és telek,

valamire örökké kértelek.

 

Egy életen át munkálkodtam,

még ünnepnapon sem pihentem,

végeztem csak saját dolgaim,

amitől a törvény óva int.

 

Tiszteltem apámat, s anyámat,

bár az meglehet, nem eléggé,

anyám most is vár reám nagyon,

hogy lássuk egymást minden szombaton.

 

Nem öltem még, de sose késő,

van úgy, roppant bánatos vagyok,

tűnődöm épp, s egy légy ha zaklat,

nem állom meg, oda ne csapjak.

 

A paráznasággal fölhagytam rég,

amúgyis van bajom most elég,

az ember minden jóból kivásik,

reá se néz, ha jön egy másik.

 

Bevallom, lopni azért loptam,

de szégyenkezve és titokban,

mégis, többször megloptak engem,

ez sokszor föl is merült bennem.

 

Barátok ellen nem tanúskodtam,

csak sértegettem őket oktalan,

különben is oly kevesen voltak

azokra gondolok, kik ma holtak.

 

Más feleségével nem törődtem,

megesett, sajnos, az enyémmel se,

hogy is kivántam volna ökrét,

mi érdekelt, csak az öröklét.