Az állatkert látogatói
Vannak különleges képességekkel fölruházott emberek a városban, akik időnkint teljességgel kivirágoznak. Főleg olyankor, amikor valamit meg kell számolni.
Ezek a különleges képességekkel fölruházott emberek ezekben a napokban éppen virágoznak. Mert olyan időket élünk néhány napig, amikor mindent meg kell számolni. Széles papirokkal járják az utakat ezek a virágos emberek. Úgy mennek a széles utakon, széles papirossal és széles mosollyal. A keskeny utakon is végig bandukolnak botladozva, valamivel keskenyebb mosollyal, hunyorogva. Nézik a házszámokat.
Tegnap két kivirágzott fehérnép csöngetett a kapunál, kérdik, ez a huszonhetes is a főtérhez tartozik? Mondom, oda. Csak egy kicsit el van dugva. És miért dugták így el ezt a házat, kérdi az egyik kivirágzott asszony. Mondom, a macskáim miatt. Hogy legyen, ahová elhúzódjanak azok a macskák. Ott kint, a forgalmas főtéren el is ütnék őket azok a mocsok autók. Direkt azért építették ide ezt a házat száz esztendővel ezelőtt, bekalkulálták a macskáimat is.
Tudja, hogy miért jöttünk?-kérdi a másik kivirágzott asszony, egy széles papírlapot meglebbentve a szemem előtt. Mondom, sejtem. Megszámolnak. Azt mondja, meg bizony, mégpedig alaposan.
Hány személy lakik itt, ebben a hosszú házban? Mondom, pillanatnyilag egy személy lakik. Én. Engem pedig nem nehéz megszámolni.
Beírja, hogy egy és azt mondja, eddig rendben van minden. De hol vannak a macskák?
A macskáimat kivezényeltem az állatkertbe, mert úgy vettem észre, imádják a csíkos ingeimet, gondoltam, kiváncsiak a zsiráfokra is. Még nem láttak zsiráfot soha.
Mit mondhattam volna? A szürke igazságot? Hogy engem is maholnap kivezényelnek a klinikára, a feleségem pedig ott van a János- kórházban Budán? Maradtam a zsiráfoknál. Azok szebbek, mint a szürke igazság.
És szépek a maga macskái?-kérdi a virágosabb természetű asszony. Mondom, szépek. A legszebbek az állatkertben. Még a zsiráfoknál is sokkal szebbek. Csak most már egy ideig nem láthatom őket, mert maga az igazgató vette pártfogásába a macskáimat. Egész nap a térdén eteti őket és hagyja, hogy játszadozzanak. Főleg a zsiráfok csíkjaival.
Ugye, meglátogatjuk az úr macskáit az állatkertben, mondja az egyik virágos számoló asszony, a másik virágos számoló asszonynak. Az pedig azt mondja, meg. Persze, hogy meglátogatjuk, ha már annyira szépek azok a macskák.
És tetszik valamit üzenni a macskáinak?-kérdi a virágosabb asszony. Mondom, a zsiráfokat most találtam ki. Találjanak ki maguk is valamit rólam, hogy én miért nem mehetek egy ideig arrafelé...Valami szépet. Csak a szürke igazságot ne mondják meg nekik. Azt, hogy ezen az eldugott portán, ahol mindent megszámoltak, maholnap nem lesz már senki.
-
6 megjegyzés:
Jó annak, akinek legalább macskája van. Volt nekem is egy pár állatom, mind elpusztultak, ki öregségben, betegségben. Sokat jártam velük állatorvoshoz. Azt mondtam, nem tartok több állatot, mert sajnálom nézni őket, amint szenvednek. Viszont ők voltak az egyedüli barátaim. Azt hiszem mégis állat után nézek lassan.
Nálunk a népszámláló férfi kétszer jött,mert ugyebár elôször nagyon sietôs volt neki,azt mondta,hogy méri az idôt és ezért siet annyira,de két nap múlva ismét kopogtatott az ajtonkón(a csengônk valami különös okból elromlott valamikor,melyrôl csak most,a népszámlálás alkalmával szereztünk tudomást),hogy egy külön papírra felírja azt amit elôzôleg meg sem kérdezett,azaz édesapám nevét,és az anyu édesapjáét is,mivel mi ketten vagyunk.Anyu kérte,hogy hozza el azokat a fránya papírosokat mégegyszer,hogy megnézze,hogy beírt-e mindent ezúttal,de még eddig nem tette,pedig még ma elkellett volna jönnie.Nekünk elegünk van már a népszámlálásból,mert míg másokat még meg sem számoltak,mihozzánk többször is be kell hogy térjenek.
A szürke igazság olyan, mint egy megtébolyodott évszak: télbe tavaszodik és nyárba őszül. Az ember leül a küszöbre és hosszan nézi. Megadatik az is, hogy megértse. De a megértésben sem találkozik soha a zsiráf és a macska. Legalábbis nem úgy, ahogyan azt mi kitaláltuk.
Az én macskáim különleges macskák.
Az én ingeim különleges ingek.
Az én kitalált zsiráfjaim különleges zsiráfok.
A küszöb, amelyre én ülök le, különleges küszöb.
Az én találkozásaim különleges találkozások.
Ahol én vagyok, oda minden, ami különleges, összegyűl.
Mindenek közül a legkülönlegesebb az én szerénységem.
Ez a beszéd, Frici! :)
Beszélgettem a macskáiddal, Frici. Én velük jóban vagyok. Minden macskával jóban vagyok. És említettem nekik, hogy előfordulhat, hogy nem futtok össze. Valószínűleg meg lehet majd találni akkor a második utcában, a zöldséges ember szomszédságában. Egy kissármási szőke leány mérte ott a sört. Reggeltől estig. Vagy estétől reggelig.
Itt van, egy kőhajításra tőlem. Akármikor megkereshetlek. Mondtam is a macskáknak. Csak érdeklődjenek, ha úgy van.
Mert én jóban vagyok a macskáiddal. Minden macskával jóban vagyok.
Megjegyzés küldése