 |
| Ragaszkodás, Haragos Zoltán fotója |
Mielőtt megenném ebédem,
gondoltam, belenézek a világhálós újságokba, mint ahogyan szoktam.
Itt van például a Káfé főnix. http://kafe.hhrf.org/?p=11503#more-11503
Jancsó Miklós Ede megevé ebédem (2006) című filmjéről.
Moziban nemrég voltam. Mondjuk, úgy negyven évvel ezelőtt. Oblomovot szerettem volna megnézni, de a hátam mögött, s előttem taknyos, neveletlen gyermekek röhincséltek, vagy tökmagot pötyköltek nagy szorgalommal. Az Oblomovról készült filmet nem tudtam végignézni, pedig nagyon akartam. Kimentem a teremből, s ezzel a kimenéssel gyönyörű tervem virágjában meg is halt.
Azóta nem járok moziba. Tévét is csak a hírekért nézek, vagy az időjárásért. Ezt csupán azért jegyzem meg, hogy az a kevés olvasóm tudja, nem értek a filmekhez, pragmatikai elemzéshez pedig teljességgel alkalmatlan vagyok.
De milyen az ember természete? Szereti beleütni orrát abba is, amihez nem ért.
Mielőtt megenném ebédem, gondoltam, azért megnézem, mit ír Deák(-Sárosi) László az ő pragmatikai elemzésében, ne menjek ki ebből a világból a szégyellnivaló tudatlanságommal. Legelőbb azt olvastam el, ki ez a Deák(-Sárosi)László. Ezt írja róla a Káfé:
“DEÁK-SÁROSI László Székelyudvarhelyen született 1969. X. 18-án, gyerekkorát a sóvidéki Parajdon töltötte. 1990 óta Budapesten él, jelenleg a Magyar Nemzeti Filmarchívumban dolgozik. Klasszikus gitározást Székelyudvarhelyen, Budapesten és Luxemburgvárosban tanult, és matematikát egy évig Temesváron. Bölcsészdiplomát Budapesten az ELTE BTK magyar és filmelmélet szakán szerzett. Számos irodalmi és filmes publikációja mellett öt önálló kötet szerzője. Egy szóló klasszikusgitár CD-t is kiadott előadóként. A Magyar Írószövetség, a József Attila Kör és a Magyar Szemiotikai Társaság tagja, a Hazanéző című irodalmi lap szerkesztőbizottsági tagja.”
Elgondoltam, milyen szép dolog Székelyudvarhelyen születni, gyermekkort Parajdon tölteni, Budapesten élni, dolgozni, Luxemburgban tanulni klasszikus gitározást, matematikát hallgatni a tudós Toró városában, bölcsészdiplomát szerezni, tagjának lenni nagynevű szövetségnek, körnek, társaságnak, de mindenek fölött a legszebb, ha valaki szerkesztője a Hazanéző című irodalmi lapnak. Azért ez a legszebb, mert ez áll hozzám legközelebb a felsoroltak közül!
El is határoztam, ha valaha találkozom Deák Sárosi Lászlóval, így köszönök néki: szerbusz, Laci!
Olvasom írását a lapban, s máris megüt az eleje: “Az Ede megevé ebédem című filmet Jancsó Miklós rendezte, és 2006-ban mutatták be. Önállóan is értelmezhető epizódja a Szentenciák, amelynek lényegi jelentésrétege a szövegen túl képződő következetésekben és kontextuális utalások alapján írható le. A kijelentéshalmaz performatívumnak minősül, és az austini meghatározás szerint erős perlokúciós aktust hajt végre.”
Na, gondoltam, jobban teszem, ha nem megyek tovább, mert én ezt az utolsó két mondatot nem értem! És nem csak hogy nem értem, hanem ideges leszek tőle. “A kijelentéshalmaz performatívumnak minősül, és az austini meghatározás szerint erős perlokúciós aktust hajt végre.” Nem elég nekem a magas vérnyomásom? Ennek megértéséhez nem csak erős egyetem, de az enyémnél erősebb idegzet és emelkedett szellem is kell. Énnekem pedig olyanom nincs. És ahogy végignézek magamon, nem is lesz. Soha, ebben az életben.
Azért még nem adom fel. Nem, mert ezt a Sárosit barátomként fogadtam el, s egy barátnak az ember mindent megbocsájt. Ha akar. Megyek hát tovább az olvasással:
“Hipotéziseim: ezek a szentenciák, ahogyan a rendező utóbbi években készült filmjeinek az összessége perlokúciós performatív hatásaik révén bujtatott agresszív és provokáló tartalmakat érvényesítenek a befogadóban. A befogadó (filmnéző) ugyan nem képes teljes egészében felfogni a szentenciák tartalmát, de az alkotóknak minden jel szerint épp ez lehet a céljuk, hogy a „több kevesebb” alapon érvényre juttassák az emberek megalázását, az értékeik lerombolását az agresszív globális gazdasági érdekszövetség önkéntelen vagy épp tudatos kiszolgálóiként. A Szentenciák összességében kimerítik a Grice-i társalgási maximák (Grice, 1975) megsértésének eljárásával és egyéb manipulációs eljárásokkal a tudatos nézőbutítást, a nemzettudat-provokációt és a rasszista agressziót.”
Kemény szavak ezek, súlyos szavak. De én szeretem a kemény, súlyos szavakat. Ha igazak. És lehet, hogy igazak, mert Sárosi barátom mondja.
Most legszívesebben így szólnék Lacihoz, te, Laci, hát te is lyukas talpú cipőben jársz és én tudom, milyen érzés lyukas talpú cipőben járni: az ember kerüli a pocsolyákat. Te is kerülgeted a szavakat. Egyszer azt mondod, “filmjeinek az összessége perlokúciós performatív hatásaik révén bujtatott agresszív és provokáló tartalmakat érvényesítenek a befogadóban.” Aztán ezt a “befogadó” szót sietve javítod ki filmnézőre: “A befogadó (filmnéző) ugyan nem képes teljes egészében felfogni...” stb.
Most azon tűnődöm, honnan veszed, hogy a filmnéző befogadó is? Fogadjunk, hogy valamelyik külhoni szerző könyvéből veszed! Így tanították azon az erős egyetemen? Befogadó az, aki néz egy filmet a moziban! Te is azonnal megérezted, hogy itt valami nincs jól. Azért javítottad ki a befogadót filmnézőre. Ismerd el, ha véletlenül eltaláltam volna...
De van itt egy bogosabb kérdésem is: miért van szükséged Grice társalgási maximáira, valamint Hirsch büntetőnarratíva-mintázatára ahhoz, hogy szakértőként elmondhasd a saját véleményedet Jancsó filmjeiről? Ehhez nem elég neked az az egyszerű, parajdi magyar nyelv és szókincs, amelyet gyermekkorodban szépen megtanultál? Nem elég? Kinek nem elég? Mert nekem például bőven elég. Lenne. Sőt, akkor még érteném is a mondataid jelentését. Különösen egy ilyen fontos elemző, tudományos írásban, amelyből könyvet akarsz csinálni. Mert csakugyan fontos , hogy könnyedén negértse a magyar olvasó, mire jöttél reá Jancsó filmjeinek nézése közben, s mit akarsz mondani.
Egyebek között azt akarod mondani, hogy károsak a Jancsó filmjei.
“Magyar öntudatú ember nem gúnyolódik a magyar nyelven, mitológián, történelmen, irodalmon, a Himnuszon, a Szózaton, Emese ősanyán, Bethlen Gáboron, Mátyás királyon és Kinizsi Pál levágott és karóba húzott fején, mert nem érezné jól magát ilyen szerepben. Gúnyolódva röhögni egy nép szimbólumain és nehézségein csak külső szemlélőnek okoz örömöt, de az a káröröm is sovány.”
Ha igaz az állításod, akkor csakugyan károsak a Jancsó filmjei. Ehhez nem tudok hozzászólni. De nekem ennyi is bőven elég.
Ami nem elég, az az, hogy mindezt te milyen nyelven fogalmazod meg. Egyszerű, érthető nyelven-é, vagy pedig idegen tájakról összeszedett nyelven, mely csak kevesek számára érthető. Ez főleg azért fontos, mert ha az egyszerű magyar nyelv nem képes tudományos elemzéseket hordozni, akkor bizony baj van. A nyelvünkkel van baj. Ha olyan szavakat kénytelen használni, amiket idegen nyelvekből ellesett, akkor valljuk be, gyönge, sápadt és elesett.
25 megjegyzés:
Szervusz Feri!
Köszönöm az észrevételeket. Mentségemre legyen mondva, a pragmatikai szakirodalmat azért kevertem bele az elemzésbe, mert a cikket szemináriumi dolgozat gyanánt írtam a nyelvészdoktori képzés egyik szemináriumára. Hogy ezt közzé is tettem változatlan formában, nem hinném, hogy akkora bűn, amekkorának beállítod. Az hogy van a szövegben néhány idegen szakszó, még nem teszi érthetetlenné az elemzést. Ezidáig még senki se panaszkodott. Azért az észrevételeden elgondolkodom.
Egyébként nem biztos, hogy paraszti nyelven kell elemezni egy ilyen mű-eredtieskedő álfilozófiai provokáló filmet. A tudományos diskurzusban elvárják, hogy szamai virágnyelven is írjunk bele valamit. Mi tagadás, elegánsabb is, ha azt írom, hogy "Jancsó kinyilatkoztatásai sértik Grice igazmondás maximáját", mintha azt állítanám egyszerűen, hogy "Jancsó hazudik". Aki ennyi latinos árnyalatot nem ért vagy nem tud elviselni, ne olvasson 27 oldalas filmelemzést, és kiváltképp ne nézzen Jancsó-filmeket, mert annyira bepalizzák, hogy amikor kijön a vetítésről, még tapsol is a produkciónak elismerése gyanánt, miközben érzi, hogy megalázták benne a magyar öntudatot.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
Laci drága,
azt írod, hogy ezidáig még senki se panaszkodott. Hát tudd meg, én sem panaszkodtam. Csupán a véleményemet írtam meg. Önszántamból. Mert nem kötelező nyelvészdoktori képzés szemináriumára készített dolgozatokat olvasni egyszerű halandóknak. Egyelőre. (Azért nem egy doktori dolgozatot olvastam, amelyben ezt úgy írják, hogy EGYENLŐRE!)
Arról nem is beszélve, hogy le se írtam azt a kifejezést, hogy paraszti nyelv.
Akik pedig elvárják tőled, hogy tudományos diskurzusban szakmai virágnyelven is fejezd ki mondanivalódat, azok egyfolytában egyébkénteznek. Hogy egyébként így és egyébként úgy.
Csak kapcsold be a tévét! Öt perc leforgása alatt tíz egyébkéntet is hallhatsz. Akkor is, ha annak az égvilágon semmi értelme nincs!
Ez is jó:...” Aki ennyi latinos árnyalatot nem ért vagy nem tud elviselni”...
Ezzel pedig nem az a baj, hogy nem értem, vagy nem tudom elviselni. Inkább az, hogy nem akarom sem érteni, sem elviselni. Értsék és viseljék ők, akik imádják az idegen árnyalatokat. És mindent ezen a világon, ami idegen.
Van itt egy kirakat. Használt ruhák vannak oda kirakva. És ott a nagybetűs írás: “Calitate germana!” Német minőség. Nem a sajátjukra büszkék, hanem a máséra. Nem részletezem, nem folytatom, mert ahogyan nálunk mondják, nagyeszű ember vagy.
És ne védekezz, amikor nem támad téged senki. Lótartó gazda mondta: nem azért üt rá korbáccsal a nyeregre, hogy ugorjon a ló, hanem azért, hogy a segéd figyeljen oda.
Végezetül a magyar öntudatot említetted. Ez pedig nem az idegen szakkifejezésekben érzi otthonosan magát. Legalább ebben értsünk egyet a globális doktorátusszerzési mániában.
Ami pedig az én öreges zsörtölődésemet illeti: kérlek, viseld el. Már csak azért is, mert dolgozatod okfejtései, következtetései úgy látom, helytállóak. Ez a fontos.
Ölellek,
Frici
Jobban esik a kora reggeli kávé, ha írsz, Frici.
Igeeen! :)
Kedves Ferenc!
Ha nekem el kell viselnem a kritikát, akkor az engem bírálónak is el kell viselnie a viszontválaszt. Az ilyen blogos eszmefuttatás csípőből odavetett csipkelődés, nem átgondolt kritika. Fecsegés, az agyszelep leeresztése - bocsánat a kifejezésért.
Azonkívül nem értem, mi a baj a Káféban közölt rövid szakmai önéletrajzommal. Az ilyet, a műfajt és a példát, nem én találom ki, hanem kérik. A legtöbb ember azokat az információkat adja meg magáról, amelyeket magam is megadtam: mivel foglalkozom, mit tanultam és hol, stb. Nem tudom miért kell azon élcelődni, hogy tanultam Luxemburgváros Konzervatóriumában? Tény és kész.
Azt nem írtam, hogy a megvédett doktori disszertációmból van a dolgozat, hanem azt, hogy a nyelvészdoktori képzés szemináriumára írtam. Nem dicsekvésből, hanem azért, hogy indokoljam meg azt a pár szakkifejezést, amelyet nagyon is jogosan használtam. Nyugodtan számold meg, hány latinos kifejezés található az elemzésemben. Alig néhány, és érthetők, az egyszerű érettségizett ember érti ezeket.
Nyelvészként nekem is fontos a magyar nyelv tiszta használata, de mindent a maga helyén kell kezelni. Itt indokolt pár idegen hangzású kifejezés, mert nincs magyar megfelelőjük. Máshol nyilván nem indokolt, de az egy más szöveg, itt most csak az én elemzésemről beszélünk.
Kérlek, olvasd el a Hazanéző legújabb számában megjelent írásomat a nyelvromboló nyelvészekről: "A magyar nyelv detrianonizálása" címmel. Akkor láthatod, ki melyik oldalon áll.
Még annyit a latinos szakkifejezésekről, hogy tényleg alig alkalmazok párat, de ennyi kell is. Olvasd el egyénként Jókai regényeit ilyen szemmel, mennyi idegen eredetű szó van bennük. Külön szótárat szerkesztettek Jókai idegen szavaiból. Mégis, a regényei magyarul szólnak, az egyik legnagyobb magyar író.
Aztán végül, ha kioktatsz valakit, érdemes elkerülni a szarvashibákat. Azt írod: "EGYENLŐRE". Nos, ez helyesen "EGYELŐRE" abban az értelemben, ahogy a kérdéses mondatban használod. Mielőtt valakit az öreg bölcs arroganciájával kioktatsz, érdemes előtte helyesírásból egy kicsit palléroznod magad. Ehhez nem kell nyelvészdoktori képzés vagy cím, csak becsületesen elvégzett általános iskola, illetve tisztelet és alázat a magyar nyelv, kultúra és a másik ember iránt, aki lehet, hogy szintén jót akar.
Mindenki először söpörjön a saját háza előtt. Akkor oktass ki engem a magyar nyelv használatának ürügyén, a pár idegen szakkifejezés használatának kapcsán, ha tudod, mit jelent az "egyenlőre" és az "egyelőre" közti különbség. Kérlek, néz el nekem is a viszontkritikát, de az ilyen komoly jelentéstani és emberi tévedéseket nem lehet reflektálatlanul hagyni.
És elnézést a tegező hangnemért is. Húsz éve itt élek Budapesten és itt az a szokás, hogy ha az idősebb (le)tegez, akkor az olyan gesztus, amelyet el kell fogadni, viszonozni.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
Kedves Laszlo,
Fel kezemen megszamolhatom, hany pozitiv velemenyt irt valakirol az oreg az elmult 10 evben. On kozejuk tartozik, de ezt nem veszi eszre. Mint ahogy azt sem, amit az egyelore-egyenlore hasznalatarol ir. Kar.
Azt sajat tapasztalatbol tudom, hogy azt viszont eszre fogja venni, ha valoban kritizalni akar. Ajaj, de mennyire.
Elnezest az ekezetlensegemert.
Egyelőre
abba is hagyhatjuk a félreértések halmozását. Én azt írtam: “Mert nem kötelező nyelvészdoktori képzés szemináriumára készített dolgozatokat olvasni egyszerű halandóknak. Egyelőre. (Azért nem egy doktori dolgozatot olvastam, amelyben ezt úgy írják, hogy EGYENLŐRE!) “
Pontosan azt nem vetted észre, amit mondani akartam. Vagyis: igényesnek tűnő doktori dolgozatokban olyan hibákat lehet fölfedezni, hogy egyelőre helyett egyenlőre szerepel. Ami nagyon nagy hiba! Mert nincsenek tisztában a szavak jelentésével! Ennek ellenére doktorálhatnak! Ezt nem vetted észre.
(Persze, Appendiksz azonnal észrevette!)
Még szerencse, hogy tőled kell megtudnom, Jókai az egyik legnagyobb magyar író.
Ezt írod:”Akkor oktass ki engem a magyar nyelv használatának ürügyén, a pár idegen szakkifejezés használatának kapcsán, ha tudod, mit jelent az "egyenlőre" és az "egyelőre" közti különbség.”
Ezt a megjegyzést hibás címre küldted.
Végezetül: nem bírálni akartalak, hanem dicsérni. De te ezt sem vetted észre!
Ha bírálni lenne kedvem, most ennek a mondatodnak mennék neki: “Nyelvészként nekem is fontos a magyar nyelv tiszta használata, de mindent a maga helyén kell kezelni. Itt indokolt pár idegen hangzású kifejezés, mert nincs magyar megfelelőjük.”
Elekes Ferenc
Kedves "appendiksz"!
Nem a relatív ítélkezés vagy dicséret az érdekes, hanem az abszolút. Ha Elekesnél ez a dicséret, akkor valóban el tudom képzelni, milyen lehet a bírálata.
Nekem semmi bajom azzal, ha érdemi kritika érkezik valaki részéről. Elekes bejegyzése viszont arról szól, hogy lám, van, amivel esetleg egyetért, de azért még így is jól helyrerakja mellékes dolgok miatt. Ez visszatetsző, ahogyan az "egyenlőre" helytelen használata is. Először helyesen kell írni, és akkor kell fellépni nyelvvédőként.
Egyébként engedjen meg egy megjegyzést, kedves rokonszenves fantázianevű "appendix". Ezt írta a bolg tulajdonosa: "Ha igaz az állításod, akkor csakugyan károsak a Jancsó filmjei. Ehhez nem tudok hozzászólni."
Ez szegénységi bizonyítvány: ha valaki nem tud hozzászólni, és csak a megállapításokra szorítkozik. Csak akkor miért nyilvánít véleményt?
Lehet arra hivatkozni, hogy valaki nem ért a filmekhez, vagy épp ezt a filmet nem látta stb., de ez az elemzés nagyon sajátos. Én az vizsgált anyag szövegének felét is közlöm teljes terjedelmében. A "Szentenciák" szövegét lejegyeztem, és ott van a cikkem elején. A "Szentenciák" nem bonyolult filmnyelvi konstrukció, hanem egyszerű kijelentéshalmaz. Olyan egyértelműen mondatok egymásutánisága, mint egy versé vagy novelláé. Ha a bírálóm ezt a szöveget sem érti, és ennek alapján nincs önálló véleménye erről, illetve az elemzésnek az első feléről, akkor csak sajnálni tudom.
A "Szentenciák" így, leírva teljesen jól átlátható, értelmezhető. Nem kell hozzá magas iskolai végzettség. Az is megállapítható, hogy az én értelmezésem jó-e, helytálló-e, hiszen ellenőrizhető a Kapa-Papa kijelentéssor filológiai hitelessége. Aki a lejegyzésemben kételkedik, az rákereshet az interneten. A Jútubon a "Szentenciák" filmepizód meg is nézhető, meg is hallgatható.
Nos, megmondom, nekem nem rokonszenves az a szkepszis sem, hogy a bíráló csak akkor ért egyet velem, "ha igaz az állításom". Ezzel magát az elemzést, az okfejtésemet veszi semmibe. Egyébként miért ne lenne igaz az állításom? Megpróbálta-e ellenőrizni az eredeti szöveg és a bizonyítás alapján, mielőtt ítélkezik, még ha csak a stílusomat bírálja is?
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
Ha nem lenne ilyen jó ez eredeti cím, javasolnám a "Félreértés 3" címet ennek a bejegyzésnek.
Jót mulattam azon, hogy Jancsó értelmezése semmiségnek tűnik, egy baráti vélemény, sőt egy egyszerű mondat értelmezése mellett.
Nem, kedves László, Elekes nem használja rosszul az "egyelőre" és "egyenlőre" szavakat. Jancsót ugyan nem mindig értem, de ebben biztos vagyok.
Kedves "appendiksz"!
Megnéztem, és valóban Elekes példálózik az "egyelőre" és az "egyenlőre" használatával. Ami tény, az tény, elismerem. Ugyanakkor azért olvastam félre a mondatát, mert nem értettem, hogy kerül a csizma az asztalra.
Biztosan vannak hányaveti helyesírással megírt disszertációk, bár nem feltétlenül nyelvészeti tárgyúak és semmiképpen sem az enyémek. Elekes talán azt akarta mondani, hogy a műfaj nem garancia a hitelességre. Csakhogy én nem is állítottam ezt. Én mindössze megmagyaráztam, miért kerültek idegen eredetű szakkifejezések az elemzésbe. Nem volt a válaszomban kérkedés a műfaj adta állítólagos színvonallal kapcsolatban.
A pragmatika viszonylag úgy nyelvészeti ágazat, nincsenek még magyarítva a szakkifejezései. Nem beszélhetek róla más terminusokkal, mint amelyek elfogadottak. Egyelőre.
Nem értek egyet Elekessel, hogy ne lehetne egy pragmatikai tárgyú szemináriumi dolgozatot változatlan formában közreadni. Nem csapom be az olvasót, hiszen a címében is jelzem, miről fog szólni. Ott van a bevezető, a tézisek stb. Akit nem érdekel, vagy zavarja a nyelvezete, nem kell végigolvasnia. Elég széles vászon a világháló.
Kedves "appendiksz", a következő mondatának pragmatikai értékét, jelentését nem értem: "Jót mulattam azon, hogy Jancsó értelmezése semmiségnek tűnik, egy baráti vélemény, sőt egy egyszerű mondat értelmezése mellett."
Ez biztosan azért ilyen zavaros mondat, hogy elfedje a lényeget. Mi az, hogy "Jancsó értelmezése semmisnek tűnik"? Hát ez lenne, kérem szépen, a lényeg. Jó-e az elemzés, helyénvalóak-e a következtetései? Ott van, mint említettem, az elemzett szöveg, tehát mindez megállapítható. Ez lenne a releváns vélemény egy írásról, és nem az, hogy alkalmaz-e pár idegen eredetű szakkifejezést!
Nekem nem baráti vállveregetés kell, ha visszajelzést kapok, hanem érdemi, megalapozott vélemény. Nem arra vonatkozólag, hogy baráti vagyok-e vagy sem, hanem azt, hogy valóban káros jelenséget lepleztem-e le, vagy sem. Engem egyáltalán nem érdekel, hogy valaki barátnak tart-e engem - különösen egy írásom kapcsán. Csupán az érdekel, hogy használ-e valamit a magyar embereknek, ha azonosítok egy olyan alja provokációt, amilyet a Kapa-Pepe filmek képviselnek.
Ha már említette, "appendiksz", nem tudom, honnan vette, hogy Elekes első megnyilatkozása baráti megnyilvánulás volt. Lehet, hogy barátinak szánta a szerzője, de az a bejegyzés mellébeszélő és nagyképű volt. Nem elég baráti lenni, annak is kell látszani. Messziről süt az írásból a nagyképűség. Az a gesztus áll Elekes szövege mögött, hogy jól kioktatja a nála jóval fiatalabb kollegát. A fellengzős szöveg a nyilvános, rövid önéletrajzomban vájkált, teljesen indokolatlanul.
Elekes azzal kezdi, hogy negyven éve nem járt moziba, de azért még indokoltnak tartja, ha véleményt formál egy filmelemzésről, mert "Szereti beleütni orrát abba is, amihez nem ért."
Aztán: "Ha igaz az állításod, akkor csakugyan károsak a Jancsó filmjei. Ehhez nem tudok hozzászólni." Ha nem tud hozzászólni, akkor miért szól hozzá?
Erre értettem, hogy semmibe veszi magát az elemzést, a munkát, ami a lényeg. Az a lényeg, hogy érvényes-e az elemzésem, vagy sem. Ami nem végig idegen szavakkal tűzdelt, tehát érthető parajdiasan is. Az az lényeges, hogy elfogadja-e az érvelésemet vagy sem, vagy vitatkozik-e legalább vele.
Arra én se adok, hogy valaki hol tanult, milyen szervezeti tagsággal bír. Az ilyen adatok arra jók, hogy amennyiben nem ismerjük az illetőt, elhelyezzük őt valamennyire egy műveltségi térképen, hogy tudjuk, amikor olvasunk valamit tőle, leginkább milyen fogalomkörben gondolkodik.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
Kedves László,
én minden áldott nap megnézem, hogy írt-e Frici valami újat a blogjába. Az írásai beépülnek az elmémbe és a szívembe. Valamit hozzáadnak a szürke kis életemhez. Tudom is, hogy mit...
Az Ön elemzéséből idézett mondatoktól, bevallom, én is ideges lettem. Nem kicsit. Nagyon.
Értem én az Ön érvelését is. De fontolja meg a Frici véleményét, ha kérhetem. Egyszer még hálás lehet neki érte.
Ha észrevette, kedves László, itt már rég nem a Jancsó filmekről folyik az érthető s az érthetetlen szó.
Kedves Anna!
Természetesen, megfogadom, ami megfogadható. Csak nem mindegy milyen módon oktatják ki az embert. Stílus, ami lehet öntelt, pökhendi és felületes, még akkor is, ha a szerzője látszólag barátkozik, és jót akar.
Ha ideges lett az idézett mondatoktól, akkor olvasson mást is tőlem, és akkor látni fogja a fától az erdőt is:
http://e-nyelvmagazin.hu/2010/10/18/a-nyelvi-stigmatizaciorol-es-a-suksukolesrol/
http://kafe.hhrf.org/?p=8996
http://kafe.hhrf.org/?s=de%C3%A1k-s%C3%A1rosi
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
"Engem egyáltalán nem érdekel, hogy valaki barátnak tart-e engem" - Igen, ez világossá vált a hozzászólásai alapján. Akár ennyiben is maradhatnánk.
De mivel a fentiek alapján olyan embernek tartom, akinek fontos, hogy övé legyen az utolsó szó, akkorhát legyen megválaszolandó: ha összeszámoljuk hány olyan dolog van, amit saját bevallása szerint nem ért a fenti bejegyzésből és a néhány hozzászólásból, akkor megkockáztatom, hogy éppen nagyon elfoglalt vagy fáradt lehet, figyelme szétszórt.
->Kezdjük a végéről, ezt írja: <> Így valóban zavarosnak tűnhet a mondatom, de csak azért, mert figyelmetlenül olvas. Másodszori, figyelmesebb olvasásra, az "egyelőre" és "egyenlőre" használatát is megfejtette, nos, ez sem bonyolultabb. Szó nincs arról, hogy "semmisnek"-nek tartanám Jancsó elemzését, hanem arra gondoltam, hogy hozzáértése miatt, jelen esetben Jancsó elemzése egyszerűbb feladat lehetett Önnek, mint Elekes szavainak értelmezése (baráti-e a hangnem, "egyelőre" stb).
->Haladjunk tovább: "nem tudom, honnan vette, hogy Elekes első megnyilatkozása baráti megnyilvánulás volt".
Lássuk csak, honnan is (a saját értelmezésemet félretéve):
-"ezt a Sárosit barátomként fogadtam el"
-"Kemény szavak ezek, súlyos szavak. De én szeretem a kemény, súlyos szavakat. Ha igazak. És lehet, hogy igazak, mert Sárosi barátom mondja."
-"dolgozatod okfejtései, következtetései úgy látom, helytállóak. Ez a fontos."
-"Végezetül: nem bírálni akartalak, hanem dicsérni."
->Aztán: "Azonkívül nem értem, mi a baj a Káféban közölt rövid szakmai önéletrajzommal"..."Nem tudom miért kell azon élcelődni, hogy tanultam Luxemburgváros Konzervatóriumában?"
Nos, én újraolvasom, valószínűleg elkerülte valami a figyelmem.
"Elgondoltam, milyen szép dolog Székelyudvarhelyen születni, gyermekkort Parajdon tölteni, Budapesten élni, dolgozni, Luxemburgban tanulni klasszikus gitározást, matematikát hallgatni a tudós Toró városában, bölcsészdiplomát szerezni, tagjának lenni nagynevű szövetségnek, körnek, társaságnak, de mindenek fölött a legszebb, ha valaki szerkesztője a Hazanéző című irodalmi lapnak. Azért ez a legszebb, mert ez áll hozzám legközelebb a felsoroltak közül!"
Kedves László, hol itt az élcelődés?
Megtréfált a blogmotor, ez hiányzik az elejéről: -> Mi az, hogy "Jancsó értelmezése semmisnek tűnik"?
Kedves Anna!
Ezt írta Ön: "Ha észrevette, kedves László, itt már rég nem a Jancsó filmekről folyik az érthető s az érthetetlen szó."
Igen, észrevettem, nyomban az eredeti bejegyzésben, és ez az, ami zavart. Nem az a lényeg, hogy egy írás kapcsán összebarátkozunk, vagy sem, hanem az, hogy az írás hasznos-e az olvasók, a magyar (és más) közösségek szempontjából.
Elekes eredeti hozzászólása a látszólagos barátkozó gesztus ellenére arrogáns, pökhendi lekezelés. Ez tulajdonképpen egy vulgárpszichológiai eljárás. A volt főnököm alkalmazta például. ment, nyalt az "alattvalóinak", magához kötötte, édesgette őket, hogy utána beléjük rúgjon.
Elekes is azért nevezett a barátjának, hogy utána kioktathasson a magyar nyelvhasználatot illetően. Ez süt ki a szövegéből. Ez nagyon inkorrekt eljárás. Mondom, csúszómászó lelkű főnökök alkalmazzák például.
Kit érdekel egyébként egy idegen, semleges ember véleménye? Valakit csak az bánthat meg, akivel pozitív érzelmi viszonyban vannak. Ezért a barátkozás, hogy nyomban le is kezeljen.
Ez is Ön írja, Anna: "Az írásai beépülnek az elmémbe és a szívembe. Valamit hozzáadnak a szürke kis életemhez."
Nekem nem szürke az életem, és én nem szeretném, ha Elekes lekezelő barátsága beépülne az életembe.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
"appendiksz"-nek is válaszolok pár bekezdésben, aki kiforgatja a szavaimat. ""Engem egyáltalán nem érdekel, hogy valaki barátnak tart-e engem" - Igen, ez világossá vált a hozzászólásai alapján. Akár ennyiben is maradhatnánk."
Kedves "appendiksz", ön kihagyta a mondat másik felét, és ezt nevezik csúsztatásnak: "különösen egy írásom kapcsán"
Vagyis itt nem arról van szó, hogy számomra nem fontosak a barátságok, hanem az, hogy a barátság kialakulását nem feltétlenül egy írástól várom el.
Az én elemzésemnek is az a célja, hogy általa olyan tapasztalatot megosszak másokkal, amelyet magam szereztem. Nem várható el, hogy valaki egy írás szerzőjének a barátja legyen, még akkor sem, ha egyetért a cikk üzenetével.
Léteznek, persze, irodalmi és irodalmi úton kialakult barátságok, de ez nem az. Ilyen magas, lekezelő pozícióból ne barátkozzon senki velem, főleg azért, hogy utána nyomban kioktasson. Ez Elekes magatartásában a visszatetsző. Mint az előző bejegyzésemben kifejtettem: inkorrekt, vulgárpszichológiai eljárás. Átlátszó, szánalmas, patologikus.
Honnan tudja Elekes, hogy én barátomnak tekinteném-e őt? Akár a bejegyzése, akár korábbi írásai kapcsán. A barátság valami kölcsönös dolog, és ahhoz mindkét félnek aktívan hozzá kell járulnia.
Elekes hozzászólásaiból össze lehet szedni pár mondatot, amelyek pozitív megnyilatkozásként értelmezhetők, ahogyan részben azok is. A bejegyzései ironikus jelentésein azonban átsüt a fedezetlen önbizalom, vagyis a nagyképűség. Látszik, hogy úgy dicsér, hogy közben legyint.
Egyáltalán miért sorolja a Káféban megjelent rövid curriculumom tényeit? Mi köze az íráshoz, amelyről valóban lehetne érdemileg megnyilatkozni? Miért az a fontos, hogy ki beszél, és miért nem az, hogy mit?
Nyilván, az is fontos, hogy ki beszél, de nem ilyen módon, ironikusan élcelődve. Mint már említettem, nem én ragaszkodtam hozzá, hogy legyen a lapban rövid szakmai önéletrajzom. Ezt kérik a szerkesztők, és az ember küld nekik valamit.
Egyébként, ha Elekesnek az a fontos, hogy ki beszél ez elemzésemből, akkor nem a legcélszerűbb, ha informális, rövid szakmai életrajzból tájékozódik. Nézze meg például, még mit közölt tőlem a Káfé. Annak alapján ítélje meg, hogy ki beszél. Egy író ember névjegye nem egy ötsoros curriculumon, hanem az írásai összessége, de legalábbis reprezentatív mintája.
(Folyatás a következő ablakban.)
(Az előző ablak folytatása.)
Mielőtt Elekes kioktatott volna engem az idegen szavak használatát illetően, rákereshetett volna a nevemre az interneten, és nyomban kiadott volna jó pár olyan találatot, amelyek alapján, már a címekből is ítélve kiderül, mennyire elkötelezett híve vagyok a magyar nyelv ápolásnak filmesztétaként, nyelvészként, költőként is.
Éppen belefutni egy olyan cikkbe, amely történetesen tartalmaz néhány, egyébként még nem magyarított szakkifejezést, és azért ledorongozni a szerzőjét, eléggé faragatlanság.
Más írásaimban egyébként kerültem az idegen szavak használatát, de még a bíráltban is. Kiemelve lehet, hogy két mondat szörnyen idegenül hangzik, de olvassa el az egészet. Én tudom, mennyire magyarul van, és érthető.
Elekes eszkimónak akar havat eladni. Ha érdekli, mi a viszonyom a magyar nyelvhez, olvasson el pár cikket a Káféból, a Filmkultúrából, az e-nyelv magazinból, és legfőképp a legújabb Hazanézőből, amelyben épp olyan nyelvészeket rakok helyre, akik a magyar nyelv rombolásában érdekeltek a kodifikációs szótárak poszttrianoni jövevényszavainak feldúsításával.
Szóval, összességében nekem Elekes tájékozatlansága és nagyképűsége nem tetszik. Úgy oktatott ki, hogy nem nézett utána - érdemben -, kivel beszél, kit barátocskámoz le. Nem a pár soros informális CV-t kellett volna megnéznie, hanem a valódi névjegyemet: a cikkeimet, vagy legalább azok címeit.
És ha már fontos, hogy ki beszél, Elekesben azt becsülöm legalább, hogy saját nevében szólal meg: vállalja civil és írói identitását a mondandójához. Mindez nem mondható el "appendiksz"-ről és Annáról, akik internetes fantomok, következmények nélkül ködösítők, identitás nélküliek, senkik.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
Kedves László,
Nagy László azt kéri, hogy műveljük a csodát, ne magyarázzuk.
Egészséges gondolat.
Kedves Anna!
A világ és a művészeti élet jelenségeit, az emberek viselkedését értelmezni, megmagyarázni nem kevésbé a csoda művelése, mint például verset vagy blogot írni. Nem a műfajnak kell egészségesnek lennie (mert mind azok), hanem a szemléletnek. Például látni és nézni kell a fa mellett, mögött az erdőt is.
Üdvözlettel,
Deák-Sárosi László
László,
én "letészem a lantot. Nyugodjék..." Köszönöm a rám fordított idejét.
Kedves Lászó!
Jó időben születtek a mai negyvenévesek. Némelyik, (az értelmesebbje) büszke arra, ha falun született, mégis, vitte valamire az életben.
Én falun születtem, de ennek jelentősége nincs. Csak annyi, hogy megszenvedtem ezért a születésért: egész gyermekkoromat valóságos gazdálkodással töltöttem. Ezért tudom, ha fölszánt egy darab földet valaki, illik, hogy azt egy ekenyommal be is szegje.
Ezek a sorok arra valók, hogy hosszú, értelmetlen vitánkat beszegjem. Lehet, nem sikerül ezt elvégeznem most tisztességesen. Mert általában minden beszegéssel is baj van. Mindig közbejő valami: eső, ha szánt az ember, idegesség, szellemi gyöngeség, büszkeség, ha ír. Lehet, nem sikerül, mert nem bízom a szavakban. Húsz éven át nem írtam semmit. Nem is lett belőlem semmi.
Írtál nékem ímélen egy hosszú levelet. Tegnap válaszoltam reá, de nem küldtem el neked. Elküldtem egy régi barátomnak, adjon tanácsot, mert ő józanabb, mint én. Azt tanácsolta, kár, hogy sértegetjük egymást, de cselekedjek úgy, amiképpen jónak látom. Ha ő ezt mondja, akkor ebből mindig az szokott kijőni, hogy ne küldjem el. Megfogadom a tanácsát.
Mégis, tisztázzunk néhány semmiséget:
1. Belga. Nem gondoltam rád, amikor azt a bejegyzést írtam. Az egész fogalmazás egy szomorúság. Hogy előfordulhat, nem sikerül már nekem egy olyan szépet pisilni a balavásári tetőn, mint ahogyan dolgát végzi az a gyermek- manöken Brüsszelben. A belga. Azt a felső címet, hogy Karóval jött, utólag írtam oda, persze, meggondolatlanul.
2. Honnan ez a szomorúság? Onnan, hogy beteg vagyok. Parajdon úgy hívják a betegségemet, hogy rák. (Tudományos körökben valahogy így: adenocarcinoma, Los Angeles-besorolás szerint utolsó stádium)
Ennek sincs különösebb jelentősége. Ma vagyunk, holnap nem vagyunk.
3. Közös ismerősünknek nem tetszik a fényképem. Igaza van. Nekem sem tetszik. De nekem nincs jobb, amit oda lehetne tenni a Wikipédiába. Már nem is lesz.
4. Soha többé nem olvasok végig harcos hangú írásokat. Fontos ember sem akarok lenni. Nem vágyom díszes temetésre. Ma koszorút helyeznek sírodra, holnap kiátkoznak. Ma szobrot emelnek néked egy téren, holnap ledöntik azt a szobrot.
Isten áldjon, László!
Nem tudtam,hogy ilyen súlyos betegsége van.Sajnálom.:(
Kedves Ferenc!
Visszautalva egyik olvasód megejgyzésére: nem kívánok élni az utolsó szó jogával. nem azért írok most még egy bejegyzést. Mivel azonban nem vitatkozom, egy választ valamiféle gesztust megtehetek, feltételezem. Teljes mértékben jó szándékkal, és a valós vagy vélt igazamért való harciasság mellőzésével.
Sajnálom, amiért pengeváltás alakult ki köztünk. Nem voltunk rá "érdemesek", ahogy senki se az itt a Kárpát-medencében, de akár a világon.
Én csak azt éreztem, hogy a válaszod nem egészen arról szól, amit én vetettem fel az elemző cikkemben.
Magam is falun nőttem fel, részben még én is kaptam valamit a földművelő, állattartó életforma közösség- és az egyén személyiség-felépítő hatásából. Örvendek, hogy megismertem, sőt megélhettem egy eltűnőben lévő világ viszonyrendszerét.
Ez azonban csak az élet és a tudás egyik fele. El kell menni az értől az óceánig. Elmentem az ócánig, például a Benelux államokig. Valamiféle tudást onnan is hoztam. Nyilván, rövidebb látogatás révén és könyvek, filmek segítségével máshonnan is.
A kétfajta tudás együtt ér valamit, külön keveset. Az ember falun megtanulja a pragmatizmust, a nagyvilágban a pragmatikát. E kettővel lehet leginkább olyan érvényes összefüggéseket megfigyelni és leírni, amilyeneknek magunk is részesei vagyunk.
Sajnálom, hogy súlyos betegséggel küzdesz. Nem szabad feladni, még akkor sem, ha a tudomány szerint reménytelen. Azonkívül minden élethelyzetnek lehetnek, sőt vannak pozitív hozadékai, azokkal élni kell.
A negyvenkét éveseknek is rövid az élet távlata. Addig a kis ideig, amíg itt tanyázunk ebben a 21. század eleji létben törekedhetünk elsősorban a másik megértésére is. Ezt most önkritika gyanánt említem, és igyekszem megfogadni.
Üdvözöllek tisztelettel,
Deák-Sárosi László (Laci)
Végigolvasva a vitát,tanulságul jegyzem magamnak, hogy a félreértések és vagdalkozások felületes ismerkedésünk velejárói. Frici az érthető "paraszti" nyelv védelmére kelt valaki ellen, aki ugyancsak a magyarul írás híve, de a szakirodalom szavaival élt világhírű rendezőnket bírálva. Számos példája van az olyan magyarnak akart szakszövegeknek,amelyek mondataiban hemzsegnek az idegen kifejezések.DSL biztat, hogy "egyelőre".A mikor már? elodázása elkeseredést, ellenkezést, kitanítást, netán pökhendiséget vált ki a jóérzésű emberből. Merthogy elvárnánk a nyelvészeinktől a példamutató küzdelmet az érthető magyar nyelvért. Innen mérgesedett el a vita. Itt nem lehet helye a védekezésnek, hiszen annyi, de annyi gyomlálni való van még szövegeinkben. Ugyan kinek kellene ezt megtenni, ha nem tanultabb társainknak. (Felfigyeltem például a vita szövegeiben sűrűn előforduló "pár" használatára. Értelmező szótárunk szerint ez elsősorban kettőt jelent, de inkább másodlagos jelentésével használjuk. Már Jókai is ezt tette. Szerintem helytelenül)
Természetszerűleg úgy vezetnek megbékélésre mindenféle viták, ha kibeszéljük magunk.Frici betegségére hivatkozva bedobta a törülközőt. És ez kellett ahhoz, hogy értsük egymást. Innen az, hogy halálunknak is van/lesz/lehet értelme.
Megjegyzés küldése