Pusztai Péter fotója |
Utolsó szerelem
A Petry üzlet előtt megállít egy idősebb korú ember.
-Uram, ha meg nem haragszik, maga vásárhelyi?
-Eléggé.
-Akkor ha tudja, mondja meg nekem, hol van a Petry üzlet.
-A Petry üzlet itt van, pont maga előtt. Három lépés, ha oda akar menni.
-Dehogy akarok! Itt régen egyéb volt, nem a Petry üzlet.
-Az lehet, de most ez is Petry üzlet.
-Akkor jó helyen járok. Mert azt mondták, a Petry üzlet mellett van egy bejárat a blokkok közé. Ott van a közjegyzőség.
-Ott. A blokkok között több közjegyző is van, ha oda akar menni.
-Dehogy akarok! Onnan jövök éppen.
-Akkor tudja, hogy hol van a közjegyzőség...
-Tudom. De én nem a közjegyzőséget kerestem. Bementem az egyik fehér ajtón, s mondtam, lakott itt régen egy gyönyörű lány. Barna és magas. Azt mondták, most is lakik ott egy gyönyörű lány. Az is magas, de szőke. Ő a közjegyző úr titkárnője.
Maga ismer valakit itt a blokkok között, aki barna és magas? Már nem lehet fiatal...
-Ezen törhetném a fejem ebben a hidegben...
-Ne törje. Már őt sem keresem. Csak üzenni szerettem volna neki. Mert volt idő, amikor mindent elkövettem, hogy őt semmi baj ne érje.
-Mégis, mit üzenne?
-Csak annyit, hogy itt járt a legelső férje.
2 megjegyzés:
Miviana írta:
Ez egy költemény — prózában.
Ez milyen szép, Frici!:) A csetepaték után ez most pont jó.
Megjegyzés küldése