Nevada
(Útleírás)
Mojave. Sivatag. Homok. Síklik velünk a Greyhound távolsági busz. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok.
Egy kalapos cowboy még Utah államban ide ült mellém. Az ablakhoz. Hogy lássa a tájat. Így mondta : hogy lássa a tájat. És el is aludt nyomban. Vállamra csúszik a kalapja. Nem nyulok hozzá. Viselem a kalapját a vállamon.
Egyszer megébred és eltántorog valahogy a sofőrig. Azt mondja neki, a következő útelágazásnál figyelmeztesse őt, mert ott kell leszállnia. Várja a felesége. A következő útelágazásnál. Visszaül az ablak mellé és nyomban el is alszik. Viselem a kalapját a vállamon.
Megyünk úgy száz kilométert. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok. A cowboy fejébe nyomja a kalapját és eltántorog valahogy a sofőrig. Hallom, azt kérdi tőle, hát nem volt még útelágazás ? Nem. Jól van, de az első útelágazásnál figyelmeztesse őt. Mert várja a felesége. Visszaül az ablak mellé. Elalszik és én viselem a vállamon a kalapját. Megyünk ismét vagy száz kilométert. A cowboy eltántorog valahogy a sofőrig. – Kell, hogy legyen itt, valahol egy útelágazás...- Az elsőnél szólok magának,- mondja a sofőr. Viselem a vállamon a kalapját. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok.
Az első útelágazásnál, valami rozoga haszonjármű mellett áll egy asszony. Fék.
Fölszáll a buszra az asszony. Keresi a férjét. Intek neki, hogy itt van. Az ablak mellett. Az asszony megveregeti a férje vállát, hogy fölébressze. – Derék ember vagy, Joe ! Eladtad azt a lovat. Derék ember vagy !
Leszállnak és összeölelkezve mennek a haszonjármű felé. Az út kellős közepén. Az asszony viseli a vállán a férje kalapját.
Elindulunk. A sofőr azt mondja a mikrofonba : - Hölgyeim és uraim ! Ték it izi... Vannak még a világon boldog emberek...
Odaülök az ablak mellé. Hogy lássam a tájat. Föltűnnek, s elmaradnak a kaktuszok.
2 megjegyzés:
Valami hasonlót láttam egyszer egy hegyi úton.
De ott a lovat nem eladta, hanem elvették tőle, a pénzével együtt.
És nem berúgva volt, hanem erősen megrakva.
Asszonya levette róla a kalapot, és törölgette az arcáról a vért.
Közben sem szidta, sem sajnálta.
A hóna alá bújt, és úgy hurcolászta oldalvást, le, a tanyájuk felé.
Eléjük jött egy lompos, gardony-horpaszú kutya.
Az volt az érzésem, ő a gazda. Ül a seggén,karbatett mellsőkkel, és majd mindjárt számon kéri a gazdáján a pénzt és a lovat.
A megvert ember pedig oda tartja a torkát, hogy harapja el.
"A megvert ember pedig oda tartja a torkát, hogy harapja el."
Színpadra való, igazi drámai látvány !
Megjegyzés küldése