kedd, május 25, 2010

Egyszerű történetek (24)

                                  Illusztráció : Pusztai Péter



Fals levegő

-Jaj, a szívem !
Jön a feleségem, kérdi, mit hívjon, taxit, vagy mentőt. Mondom, mentőt. A mentőben többen vannak, segítenek engem kiszedni az ágyból. Fölkelni sem tudok.
Jön a mentő. Az ajtón belép az orvos. Kérdi, mi a panasz. Mondom, a szívem szorít. De nagyon. Föl sem tudnék ülni az ágyban. Azt mondja jól van, mindjárt megvizsgál. Leül az íróasztalomhoz. Nyugodtan. Előveszi a nagy táskáját, kirakja az orvosi szerszámait. Szetoszkóp, vérnyomásmérő, fiolák. És papír. Nagyon sok hivatalos papír. Nézem az orvost, milyen ember lehet, megbízhatok-é benne. Jó nagy ember. Fekete, dús a haja, kissé kövérkés. Nagy bizodalmam van ezekben a fekete, dús hajú, kissé kövérkés orvosokban. Nem kapkodnak, nem tesznek föl kényes kérdéseket, rátérnek a lényegre. Határozottak. Szeretem a határozott embereket. Azért megnézem jobban. Mindkét szeme alatt kék folt. Mintha valahol jól megverték volna. Még hallottam olyat, hogy valahol orvost vertek meg. Mert kényes kérdéseket tett föl. Ahelyett, hogy megvizsgálta volna a beteget. Nem szeretem ezeket a kék foltokat a szeme alatt. Gondoltam, megkérdem tőle, doktor úr, mik azok a kék foltok a szeme alatt ? Aztán lemondtam erről a megkérdezésről. Lehet, így született. Kék foltokkal. Van, aki kék foltokkal születik. Nem az én dolgom. Különösen most. Hogy fáj a szívem. Fölülni sem tudnék az ágyamban.

Miután mindent előkészített, s a nevem is bevezette a hivatalos papírokba, kihúzta magát a székemen és szigorúan nézett reám. – Mondja, maga miféle ember ? Be szokta tartani az orvosi utasításokat ? –Én aztán be, mind egy szálig. Olyan ember vagyok, doktor úr. Énnálam olyan nincs, hogy egy orvosi utasítás alól kivonjam magam. Énelőttem nincs szentebb dolog az orvosi utasításnál. Gondolhatja, hiszen az életemről van szó ! – Akkor most üljön fel az ágyban !
Minden erőmet összeszedtem és fölültem az ágyban. Ezen én magam is nagyon elcsodálkoztam. Hogy föl tudtam ülni az ágyban. – Most pedig engedje le a lábát az ágy mellé !
Leengedtem a lábam az ágy mellé. – Most álljon lábra az ágya mellett !
Lábraálltam az ágyam mellett. – És most végezzen pontosan tíz guggolást ! Le, fel !
Elvégeztem pontosan tíz guggolást. Le, fel. – Feküdjék visza az ágyába. Magának nincs semmi baja. Ha lett volna valami baj a szívével, akkor már az ötödik guggolásnál meghalt volna...

A kékfoltos szemű orvos öszeszedte orvosi szerszámait, eltette a sztetoszkópot, a vérnyomásmérőt és a fiolákat. A hivatalos papírokat is mind belerakta a táskájába. És azt mondta, velem végzett. Olyan egészséges vagyok, mint a makk. A makknál is makkabb.
Mondom a kékfoltos szemű orvosnak, hát mi lesz a sztetoszkóppal, a vérnyomásmérővel ? (A fiolákat kihagytam, mert nem szeretem a fiolákat.) Azt válaszolta, ő tudja, mi a dolga. Szóval, mint a  makk ! A makknál is makkabb ! És mondta még, hogy ő is sokszor van úgy : beszorul a bordái közé valami fals levegő. És ő is azt hiszi, neki most már vége. Az van magának is a bordái közé beszorulva. Valami fals levegő...

Egy hét múlva írta az újság, hogy elment az élők sorából ez a kiváló orvos, testvér, gyermek, rokon, jóbarát, nagyapa, jó férj, köztiszteletben álló ember. Emlékét szívükben örzik akik őt ismerték és szerették. Az idők végezetéig. Nyugodjék békében.
Azóta ijedtebben kapok a szívemhez, ha úgy érzem, beszorult a bordáim közé valami fals levegő.


Nincsenek megjegyzések: