Egyszerű történetek (14)

                     Illusztráció : Báthori Zsigmond

Lent hagytam délen

Magányos padot keresek. Fák alatt, félárnyékban. Nem zavar ott senki. Oda fordítom orcámat a késő délutáni napnak. Nekem ma minden sikerül.

Borostás, elnyűtt arcú, férfi áll meg előttem. – Leülhetek ide ? – Le. Van hely.- Csakhogy én dudorászni szoktam. Halkan. És fütyörészni. Ugyancsak halkan. Nem zavarja, ha dudorászom és fütyörészek ? Persze, csak úgy, halkan...- Nem. Engem nem zavar, ha valaki halkan dudorászik. – Jól van.

A borostás ember keresztbe teszi lábát, rágyújt egy cigarettára, s máris kezdi,  lent hagytam délen, még a nyár elején...

Szeretem ezt a slágert. Milyen jó, hogy ide ült mellém ez a borostás ember...

Idős házaspár közeledik. – Tudod mit, János ? Kérdezd meg ezektől a rendes emberektől. Csak kérdezd meg. Ők megmondják, melyikünknek van igaza, - mondja férjének az asszony. És kérdi, leülhetnek-é ide egy pillanatra.

A borostás ember nem szól semmit, ő csak jövevény ezen a padon, reám bízza a leülési engedélyt. Dudorászik: Azóta szívem már nem az enyém...Mondom, foglaljanak helyet, itt, balfelől. Ahol van hely. - Azon vitatkozunk az urammal, hogy egyazon rangban van-e a szegénység a nélkülözéssel. Mert szerintem nincsenek egyazon rangban...A szegénység megalázó. A nélkülözés pedig mindenkinek a maga privát dolga. Mindenki azt nélkülöz, amit éppen akar. Maga mit szól hozzá ?

A borostás ember elhagyja a déli vidéket és kissé elfordulva azt dudorássza, hogy Muszkaföldön lassan jár a posta.

- Mégis, mit tetszik szólni, egy rangban van-e a kettő, vagy nincs egy rangban ?

– Nincs egy rangban a kettő- mondom röviden, abban a hitben, hogy ezzel az ügyet lezárhatjuk. De nem zárhatjuk le. Mert azt mondja a férj: - A nélkülözés még a szegénységnél is rosszabb ! Én eleget nélkülöztem a hadifogságban. Ezek a fehérnépek nem tudják,  mi az igazi nélkülözés. Amikor az embernek semmije nincs. A szegénynek mégis van valamije...

A borostás ember azt dudorássza, hogy Ajjaj, fekete vonat...

- Akkor maga szerint mi a különbség a kettő között ?-kérdi az asszony.

-Szerintem az, hogy én rengeteg dolgot szívesen nélkülözök. Például nincs szükségem biliárdasztalra. Tengeralattjáróra sincs. És ezt tudnám sorolni a végtelenségig...

A borostás ember fordít egyet a slágerén : Fortuna gyors szekerén te nem vagy szekeres...

Istenem, milyen szép ez a régi sláger...

- Szóval maga szerint a tengeralattjáró a különbség ? És kinek kell biliárdasztal ? Maradjunk a mindennapi életünknél. A betevő falatnál. Annál maradjunk !- mondja ingerülten az asszony.

A borostás ember új slágerbe kezd : Meg vagyon írva, hogy nőt, azt te sose keress...

- Akkor maradjunk annál, - mondom, abban a reményben, hogy ezzel az ügyet lezárhatjuk. De nem zárhatjuk le. Mert azt mondja az asszony: - A férfiak mindent kiforgatnak. A szavakat is az értelmükből. Nem fogják föl a szavak értelmét. Különösen az én uram nem fogja föl. Maga még igen. Maga fölfogja. Azért is említette a biliárdasztalt, s a tengeralattjárót ! Most jövök rá...Persze, hogy nekem van igazam. Nélkülözni sok mindent lehet. De a szegénység egyenesen megalázó. Na, gyere, János !

A borostás ember azt kérdi tőlem: - Ismeri azt a slágert, hogy báj báj Szása, rossz voltál velem, elmentél és azóta az órám keresem ?

- Ismerem. Régi sláger.

- Nem mondaná meg nekem, mennyi a pontos idő ?

Megmondom. És a borostás ember elindul valamerre. Dudorászva: Lent hagytam délen, még a nyár elején...