szerda, május 19, 2010

Egyszerű történetek (20)





Blősz Károly, asztalos

Az én apám, miután a szombat esti bálból hazakisérte a legszebb leányt, egy olyan brassói házba ment haza lefeküdni, amelynek homlokzatára az volt fölírva : Blősz Károly, asztalos. Vigyázva, lopva ment be abba a házba, nehogy fölébressze a szász mestert, aztán ugyanúgy feküdt le a gyalúforgácsba. Vagyis a saját ágyába, vigyázva, lopva. Az én apám lefekvés után sokszor elgondolta, jó dolog olyan házba menni haza Brassóban, amelynek falán nem csak egy szám van, s a nagy fehérség, hanem egy gótbetűs fölírás is : Blősz Károly, asztalos.
Apám szerint ügyes, szorgalmas, takarékos ember volt ez a Blősz Károly.

Szerintem fukar és számító is volt Blősz Károly. Sőt, adócsaló. Mert amikor az én apám nyugdíjba akart menni, sehonnan nem tudta elővenni azt a hét esztendőt, amit ott töltött Brassóban. Abban a házban, amelynek homlokzatára az volt fölírva, Blősz Károly, asztalos.
Elmondtam apámnak, hogy én sem találtam meg azt a hét esztendőt, pedig fölkutattam a brassói tanácsház pincéjét is. Mindössze három hónapot tudtak elővenni az irattár gondozói. A hét esztendőt tekintse úgy, hogy elúszott.
Apám erre azt felelte, ha elúszott az a hét esztendő, akkor elúszott. De Blősz Károly emlékét ne bántsam. Mert Blősz Károly jóravaló, takarékos ember volt. És nem csak mesterségre tanította meg őt, hanem arra is, hogy az ember boltban soha ne vásároljon. Semmit. Mert a boltban minden drágább. Kizárólag lerakatban  kell vásárolni. Ezt tanulta meg ő Blősz Károlytól, Brassóban. És jól teszem, ha ezt én is megtanulom. Vásároljak kizárólag lerakatban. Mondtam apámnak,  úgy látszik, maga jó viszonyban volt ezzel a Blősz Károllyal. Annak ellenére, hogy gyalúforgácsban aludt, míg nála dolgozott. Azt válaszolta, abban volt, nagyon jó viszonyban.

Megtanultam apámtól, amit ő megtanult Blősz Károlytól, Brassóban. Kizárólag lerakatban vásárolok.
Ahol a borvizet veszem, az is egy lerakat. Ezt onnan tudom, hogy ahonnan nekem a borvizet fölhozzák, abban a pincében minden le van rakva. Likőrök, borok, pálinkák. Minden. És énnekem a borvizet nem csak fölhozzák abból a pincéből, ahová lerakták, hanem föl is rakják az autómba. Arra való tekintettel, hogy nekem nem szabad cipekednem. Az operációmból kifolyólag. Ezt a lerakat raktárosa is jól tudja.

A minap azt kérdi tőlem a lerakat raktárosa, hogy én melyik fertályban lakom. Na, ha maga ott lakik, akkor jobban tenném, ha a borvizet nem ebből a lerakatból vásárolnám, hanem abból, amelyik közelebb van a lakásomhoz. Mert ők is onnan hozzák a borvizet, abból a lerakatból. Ott olcsóbb, mint náluk. És nem csak a borvíz, hanem a a likőrök, borok és pálinkák is olcsóbbak. És a minőségük is jobb. Sokkal.
Mondom a lerakat raktárosának, maga nem lehet valami jó viszonyban a tulajdonossal. Mert más lerakatba küld engem, ahelyett, hogy eladná nekem a tulajdonos portékáját. Azt mondja, ezt ne firtassuk. Mindig van valahol egy olcsóbb és tisztességesebb lerakat.

Mostanában, ha egy borvizes üveget megpillantok valahol,  azonnal a lerakat raktárosa jut eszembe. Aki nem akarja firtatni, milyen viszonyban van a tulajdonossal. És Blősz Károly is azonnal eszembe jut, akivel nagyon jó viszonyban volt az én apám.
De mostanában nem csak a borvizes üvegről jutnak eszembe az emberi viszonyok. A fogpasztáról is azok jutnak eszembe. Mert megkértem a patikusnőt, segítsen nekem eligazodni a fogpaszták között. A patikusnő rámutatott egy nagy sor fogpasztás dobozra és azt mondta : -Ezekből akar maga vásárolni ? Ezek mind drágábbak, mint a szomszédos patikában. És rosszabbak. Ilyen hitvány fogpaszták  sehol nincsenek ebben a városban. Csak ebben a patikában.
Mondom a patikusnőnek, úgy veszem észre, nem tetszik valami jó viszonyban lenni a patika tulajdonosával. Azt válaszolta, ne vegyek észre itt semmit. Inkább vegyek magamnak más patikában fogpasztát. Az emberi viszonyok pedig pont olyan rosszak mint a fogpaszták ebben a patikában.
Vettem fogpasztát a szomszédos patikában. És ott eszembe jutott a borvizes lerakat raktárosa. De már nem volt egyedül. Oda képzeltem melléje a patikusnőt is. És az időben messze, valahol föltűnt előttem egy fukar szász ember háza. Az volt a falára írva : Blősz Károly, asztalos.  


Nincsenek megjegyzések: