Egyszerű történetek (28)

                       Tamás Klára munkája, Wikimedia Commons

A nem pont Pestről

jött ember amikor belépett, azt mondta, az ő neve Misi. – Szabad-e belépnem ide, kissé kótyagosan,-kérdezte Misi. Mondom, direkt egy kissé kótyagos embert várok, Misi. Akivel el lehet beszélgetni.- Akkor szabad-e ide leülnöm, kérdezte Misi. Mondtam, üljön le nyugodtan, Misi.

- Micsoda szerencséje van magának, hogy ebben a kicsi boltban nincs pult, ahová az ember le tudna könyökölni ! Mert ha én ide le tudnék könyökölni, elmondanám magának szépen, sorjában, talán egészen reggelig,  hogy mi a helyzet velem. Megpróbálom így is. Ülve.

-Remélem, azért nem egészen reggelig, Misi, - jegyeztem meg kissé barátságtalanul. – Nem. Nem egészen reggelig, -mondta a nem pont Pestről jött ember.

-Az a helyzet, hogy én nem pont Pestről jöttem, hogy elverjem a pénzem. Nekem is van egy kis vállalkozásom. De nem pont Pesten. Rajtam kiüt a veríték, amikor valaki bejön hozzám, a kis vállalkozásomba és azt mondja, Pestről jött. Aztán kiderül, hogy nem pont Pestről jött, hanem valahonnan mellőle. Vagy egy kicsit távolabbról. Az ilyen nem pont Pestről jött emberek miért nem mondják meg már az elején, hogy nem pont Pestről jöttek ? Vagy egy kicsit távolabbról ? Szégyellik, hogy Pest mellől jöttek ? Na, ez az egyik. A másik az, hogy itt, szembe velem látok egy bögrét. Én azt a bögrét most magától megveszem. Ha ismeri maga azt a verset, hogy A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap, csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban...

Folytattam.

- Na, látja, van, aki nem tudja folytatni. Rajtam kiüt a veríték, amikor valaki ezt a verset nem tudja folytatni. Tudja mit ? Megveszem magától azt az egész felső sort, ami van azon a polcon. Az egészet megveszem !  Ha azt is tudja folytatni, hogy ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj.

Folytattam.

-Most pedig szépen csomagolja be nékem azt az egészet ! Ha lesz oly.

Lassan csomagoltam, s mondtam, leszek oly. Csak nehogy meggondolja magát, fölöslegesen ne csomagoljak. Mert én csomagolni nem tudok és nem is szeretek. Különösképpen fölöslegesen nem.

Csomagolás közben megkérdeztem a nem pont Pestről jött embertől, mi a logika abban, hogy a bögréről egyenesen a repülőgépre szökött a gondolata, s nem egy szép kancsóra. Mert az jobban találna a bögréhez, mint egy repülőgép. Azt felelte, ebben az a logika, hogy ő ebből a városból repülőgépen megy haza. Nem pont Pestre. Az a logika. És még van egy másik logika is abban, hogy az ő gondolatai szökdösnek. Egyik tárgyról a másikra. Egyik dologról a másikra. A jó versek éppen azért jó versek, mert szabadon engedik szárnyalni az ember gondolatait. Ahová éppen akarnak. Ő ugyan nem költő, de tudja, melyik a jó vers és melyik a rossz vers. Nem kell ahhoz az embernek pont pestinek lenni, hogy erre rájöjjön.

-Most pedig hívhatna egy taxit. Ha lesz oly.

Hívtam egy taxit.

A sofőr azt mondta a nem pont Pestről jött embernek: -Uram, maga kissé részeg. Látszik a szemén és minden mozdulatán. A maga farzsebéből folyik ki a pénz. Kilátszik egy köteg a farzsebéből. És én csak akkor vagyok hajlandó magát szállítani, ha előbb az összes pénzét itt, helyben megszámoljuk, s papírra tesszük, mennyi pénze van. Akkor elszállítom, másképpen nem.

Mondom a sofőrnek, ez az ember Pestről jött és tudja mit csinál, nem annyira részeg, hogy ne tudná, mit cselekszik. Felőlem azért a pénzét megszámolhatják és papírra is tehetik, mennyi van. Ha akarják.

A nem pont Pestről jött ember megveregette a sofőr vállát és azt mondta neki : Maga pont Pesten megélni sem tudna. Csak mellette. Valahol ott, ahol én. És most segítsen nekem ezt a csomagot innen kivinni. Legyen oly.

Másnap, úgy déltájt teljesen józanul lépett be a kicsi boltba a nem pont Pestről jött ember. A sofőr kiséretében. Azt mondta, búcsúzni jött, mennek a röptérre. De azért tiszta kiváncsiságból megkérdezi tőlem, ki írta a következő sorokat :  Francia voltam – megbántam nagyon –   Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon. Egy jó öles kötéllel nyakamon, Immáron seggem súlyát latolom.

Mondom, Villon.

A sofőr azt mondta a nem pont Pestről jött embernek, na, gyere Misi, még lekéssük a repülőgépet. Az éjjel eleget villogtunk...