Ki ez a Deák Lajos ?
Évekkel ezelőtt valaki hozott nekem egy csinos, kis fűzetet, hogy vegyem meg. Úgy látja, naplóféle lehet, gyermek írta 1867-ben, szép betűk vannak benne.
Meg is vettem ezt a naplót, két oknál fogva : csakugyan szépen megrajzolt K-betűvel kezdődött a bevezető sora, „Külömböző jegyzetek élményeimről”, s ezen felül az én siménfalvi anyai nagyanyám is Deák-leány volt. Gondoltam, elolvasom, hátha kiderül, hogy ennek a régi naplónak az írójával még rokonságban is vagyok.
Ebből a rokonságból nem lett semmi, mert nekem nem volt türelmem a naplóban sokat bogarászni. Éppen csak elolvastam, s azzal le is tettem, a mi rokonságunk semmiképpen nem akart a Deák-gyermek soraiból kirajzolódni. Aztán egy napon elküldtem ezt a naplót
Levelet kaptam a minap
Úgy vettem észre, ez a Cseke nem rokonságilag, hanem történelmileg kezdte kutatni a Deák-gyermek kilétét.
Az esettel kapcsolatban azonnal írtam én is neki egy levelet. Még címet is adtam, legyen valami formája annak a levélnek. Íme :
Szellemi gyaloglás
Gáborom,
roppant érdekes az emberi természet. Akárcsak az, mely minket körülvesz, s
amelyben egy ideig némelyünknek bolyongani adatott. Sokszor elgondolom, ha
például egy álmodozó szellemű, gyönyörködésre termett ember egy tudós
természetűvel sétára indulna ki, a tágas világba, ki mit venne észre benne.
Az első bizonyára beérné a csodálkozással és a gyönyörködéssel. A másik
pedig mindegyre fölkapna egy csillámló kavicsot, egy fonnyadt virágszirmot,
hogy azokat majd otthon tüzetesen megvizsgálja, s elhelyezze a tudományos
rendszerek kockásfűzeteiben.
Ennek a Deák Lajos-féle naplócskának te az utóbbi módszerrel futottál neki.
Amint látom. Társadalmi DNS-vizsgálatnak veted alá a benne föllelhető
szereplők kilétét, hogy majd fölépíthesd a kiegyezés korának marosvásárhelyi
szeletét, egy olyan történelmi valóságot, amit a napló szerzője gyermeki
fejével csupán jelezni tudott, megrajzolni nem. Te pedig meg akarod rajzolni
azt a valóságot. Talán az vezérel ebben a kutatásban. Rövidre fogva : a
történelmi tudományosság téged jobban érdekel, mint az én felületes
megfigyelésem erről a naplót író gyermekről. Mert én a gyönyörűséget ott
fedeztem föl, hogy abban a régi világban, a szűk-lehetőségű,
szekeret-stoppoló, ( nem autót !) vagy helybenforgó, történésnélküliségben
mégis olyan szépen ki tud nyilni a gyermeki megfigyelés, képzelet ! A
mindennapok valóságának kézzelfoghatósága már-már lenyűgözi az embert.
Különösen akkor, ha a mai, hasonló korú gyermekek foglalatosságával
összehasonlítjuk ! Éppen azt látom izgalmasnak, hogy most, amikor tanárok
hada - szinte automaták gyorsaságával - gyömöszöli tele a fiatalok fejét
mindenféle fontosnak vélt ismerettel, az ifjú nemzedék a tudományos
érdeklődésnek jelét is alig mutatja föl. A mai ifjú nemzedék jobban ismeri a
hollywoodi-csillagok nevét, a katalán futballisták zokniját, mint a hazai,
szálldosó pitypang természetét, a vetésforgó lényegét és általában az emberi
megélhetés alapvető feltételeit. Nem kell messzire menni sem térben, sem
időben ahhoz, hogy megmozduljon valami az emberi fejben, s onnan valami kis
appendixet kihozzon, s azzal előálljon.
A Deák-gyermek naplójában számomra az a meghökkentő, hogy a magasfokú
felelősségérzés, a pontos elszámolás igénye uralkodik minden sorában. Épp
ez hiányzik a mai fiatalokban ! Ha ezt a Deák-gyermeket összevetnők egy mai
hasonló korú gyermekkel, érdekes következtetést vonhatnánk le szellemi
vonatkozásban. A mai, nyilván a müszaki világban igazodna el, de ez nem az ő
érdemének tudható be. A Deák-gyermek viszont a saját fejével tud
gondolkodni, s a saját szemével látottakat azzal dolgozná föl, a saját
fejével, nem rohanna a kényelmes Google-úrhoz !
Ez a mai, müszaki csodákkal ékes világ kényelmessé teszi az embert,
kiiktatja a szellemi gyaloglást, nem is beszélve arról, hogy az emberi
tartást, erkölcsöt, tisztességet, számadási kötelességtudatot föllazítja,
mellélkvágányra tereli. Minden jóindulata ellenére ! Mert ugye, azért nem
becsülhetjük le a műszaki haladás megvalósításait, mert ha lebecsülnők,
akkor épp a haladás ellen fordulnánk, ami balgaság lenne.
Azt olvastam régen, hogy minden véka tudáshoz egy köböl erkölcs szükséges.
Mert csak így ember az ember. A Deák-gyermek naplójából azt olvastam ki,
hogy neki csupán maréknyi tudás jutott, de ahhoz ő azt a köbölnyi erkölcsöt
valahonnan megszerezte. Szerintem éppen a szellemi gyaloglásai által.
Ölel : frici.
Most olvasom Cseke Gábor blogjában, http://urszu2.blogspot.com/, hogy Tininapló 1867-68-ból: Ki az a Deák Lajos? –címmel az én barátomnak máris van beszámolnivalója erről a Deák-gyermekről. És siet eloszlatni az én általa vélt félelmemet, mely szerint ő valami történelmi tablót szándékszik kikerekíteni ebből a fűzetecskéből : “Aki az eddigiekből azt hitte, hogy nagy történelmi tablót készülök fölvázolni az ügyes kis napló kapcsán és elkezdem majd kutatni-böngészni Marosvásárhely kiegyezés-kori társadalmi térképét, az csalatkozni fog, esetleg megkönnyebbülten felsóhajthat. Semmi ilyesmihez nincs bennem hajlandóság. Ahhoz ott vannak a helytörténet tapasztalt és jól bejáratott szakemberei, tanárok és professzorok, mindenféle levéltárosok, és úgy gondolom, hogy az a része a kérdésnek nagyjából meg is van oldva, tisztázva vagyon.”
Itt, most megnyugtatom
Ebből ugyan még nem következik, hogy rokonságban lennék ezzel a Deák-gyermekkel. De az igen, hogy ezek a Deákok művelt emberek lehettek.
Izgalommal várom a Cseke-féle kutatás fejleményeit...
1 megjegyzés:
Köszönöm a sorokat, igyekszem megfelelni a bizalomnak!
Megjegyzés küldése