Rezeda olaj

REZEDA OLAJ

Nem tudom megállani, hogy ne fűzzek megjegyzéseket Cseke Gábor új vállalkozásához, a TININAPLÓ-címen sorra megjelenő bejegyzéseihez, amelyekből lassan kirajzolódik a tizenhét éves Deák Lajos egyetlen évig tartó története l867-ból. http://urszu2.blogspot.com/

E blogomban, “ Az esettel kapcsolatban (5)” már volt szó, most azt folytatom :

Részlet a naplóból :

“9 orakor aztán én ellég csinosan felöltözve azaz rezeda olajjal kent haj, szép ing, a 40. lapon említett nyakkendő, keztyü és oralánccal, szép habfehér mellény...”

xxx

Még csak három részecske jött le a naplóból, én máris egy ügyes, kis házi előadást csináltam belőle magunknak.
Ma reggel 6,06-kor leültünk Piroskával, ide, az ódon-hangulatú, régi lakásunkban, s kávé mellett fölolvastam a mai bejegyzést. Úgy olvastam föl, amiképpen a színészek szokták a rádióban előadni az arra érdemes regényeket. A dőltbetűkkel szedett Deák-szövegeket színészi stílben, fennköltebb hangon adtam elő, a magyarázó részeket pedig póriasabb tónusban épp, csak odavetettem. Az egész olyan volt, mint egy kis házi színi előadás. Ez a Piroska is fölkapta a fejét, amikor a Deák-gyermek forintos, krajcáros kiadásai kerültek elő, meg is jegyezte, nem lehet ezen a pénzen soha eligazodni.
A báznai kiruccanása különleges élmény volt. Nekünk már nem is kell Báznára mennünk, elhozta ide ez a Deák-gyermek, legalábbis annak régi hangulatát.
Szép kis olvasnivaló kerekedik ki ebből, ez már most tisztán kirajzolódik.

xxx

Ma reggel is megtartottam az ünnepélyes fölolvasást. A történet, amelyben látszólag nincs semmi különös, lenyűgöz engem.
Érdekes helyzetben vagyok: már akkor, amikor legelőször olvasgattam a kis fűzetecskét, elképzeltem azt egy csinos könyvecske formájában, ódon betűkkel nyomva. Illusztrálva !
Egy napon könyvkiadással foglalkozó, szeredai emberek jöttek be hozzám, a kicsi régiség- boltba. Elő is vettem ennek a Deák-gyermeknek a naplóját, részleteket olvastam föl belőle, mondván, milyen szép dolog lenne, ha sikerülne valakinek kiadni. Azt is mondtam, miért lenne szép. Talán még ama részt is fölolvastam nekik, amelyben az van, hogy halottak napján, szülei nem lévén otthon, ő „önfejűleg” megfejte a teheneket !
Ezek a könyvkiadással foglalkozó emberek csak kuncogtak, fejcsóválásokkal adták tudtomra azt a “helyzetet”, hogy manapság senkit nem érdekelnek az efféle ügyek, az ő kiadási terveikben olyan könyvek szerepelnek, amelyek a mai ember égető kérdéseire mutatnak reá. Szóval, nem kellett nekik a Deák-gyermek naplója. A mai ember égető kérdéseivel voltak elfoglalva.
Hogy azért ne keseredjek el, egyikük megigérte, még eljön egyszer, nézzük meg közelebbről azt a naplót, hátha van benne mégis valami, ami indokolttá tenné annak kiadását...Azóta is jön. Még nem ért reá, hogy eljöjjön.

Hogy miért vagyok most érdekes helyzetben ? Azért, mert úgy érzem magam, mint aki egy csiszolatlan gyémántot tartott a kezében, s azt föl is ajánlotta egy ékszerkereskedőnek, de az legyintett reá, mondván, hogy annak csiszolásával baj van, neki sok a dolga, különben is, nem biztos, hogy eléggé fényes lesz az a gyémánt...

Most pedig azt látom, jó kezekben van ez a kicsi napló. Csiszolódik. Biztos vagyok abban, eléggé fényes lesz ez a gyémánt. És abban is biztos vagyok, hogy ez a sokat emlegetett mai ember, akinek állítólag még vannak égető kérdései, feleletet is fog találni reájuk. Ha nem is azokban a friss, illatos könyvekben, amelyek éppen most suvadnak ki a szeredai nyomdából. Ennek a tehénfejő, mindennel pontosan elszámoló, helyét ismerő, egyszerű gyermeknek a szerény naplójában meg fogja találni. Mert nincsenek „mai égető kérdések” ! Csupán örök kérdések vannak.

2009. október 5. 8:35