Pusztai Péter fotója, Káfé Kép-TárBingó
Amint kilépek a kapun, sietős, izgatott társaságba ütközöm. Elől egy jólöltözött férfiú, mellette testes asszony, mögötte kemény legények és süldő gyermekek. Azt mondja nekem a testes asszony, látom, maga itt lakik, tessék mondani, hol van itt a bingó, mert ebbe az utcába irányítottak. Mondom, én csakugyan itt lakom, de azt sem tudom, mi az a bingó. Hát az a ház, ahol nyerni lehet, pénzt, sok pénzt, az a bingó, maga nem hallott róla, kérdi tőlem a testes asszony. Mondom, né, ha arrább mennek, a piac felé, ott éppen házat épít egy csomó meszes ruhájú ember, ők biztosan tudják, hol van az a bingó. Azt mondja erre a testes asszony, hát éppen onnan zavartak el minket azok a hitvány, meszes ruhájú, durva emberek, amikor megkérdeztük tőlük, hol van a bingó, az egyik még lapátot is akart nyomni az uram kezébe, azt, lapátot, szóval maga sem tudja, hol van az a bingó...Kár, hogy nem tudja, mert ott nyerni lehet, pénzt, sok pénzt, mondja a testes asszony és elindulnak a főtér felé. Huszat sem lépnek, felkiált közülük valaki, né, az a ház a bingó, ki van téve a tábla ! És szépen, sorjában, bemennek abba a házba.
Amikor becsukják maguk mögött az ajtót, lépek én is vagy huszat arrafelé, s látom, csakugyan ki van téve a tábla. Úgy látszik, nem ismerem eléggé a szomszédaimat. Kár. Nagy kár. Mert ott nyerni lehet, pénzt, sok pénzt. Különben szép ez a napfényes, őszi délelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése