Felsőfokú tanulmányok

Van nekem egy ismerősöm, ha találkozunk, meg se merem kérdezni, hogy van. Félek, hogy elmondja. Hosszadalmasan, körülményesen mondja el. Nem is az időmet sajnálom, amit arra fecsérelek, hogy őt hallgatom, hanem azt a kicsi, maradék idegrendszeremet féltem, ami még véletlenül megmaradt. Mert ki fizeti ki a számlákat, ki bírja a sorbanállást, a szemét kivitelét, az anyakönyvi kivonat másoltatását, ha nem marad ezekre semmi idegrendszer ? De ez az én ismerősöm már meg se várja, hogy valamit kérdezzek tőle. Mondja magától, azt, ami éppen eszébe jut. Most például a lányával dicsekszik éppen. Ismerem a lányát, nyeszlett, butuska kicsi leányka, annyit se mernék reábízni, hogy két tojást vegyen, mert az egyiket biztosan elejtené, míg hazaér. Szóval most éppen róla beszél az apja. Azt mondja, felsőfokú tanulmányokat végzett a leányka, olyan iskolát végzett, ahol megtanították neki, miképpen kell megfogalmazni azt, hogy támogatásra, segítségre, ösztöndíjra, szóval pénzre van szüksége valakiknek. Ő pedig már úgy meg tudja fogalmazni a kunyerálást, hogy jönnek is a pénzek mindenfelől, csak legyen, aki megszámolja. És jó fizetést kap ezért, nagyon jót. Jobbat, mint ha elmenne dolgozni valahová, megvarrna egy inget, vagy megsütne egy karcsú piskótát. Mert kunyerálni, kéregetni, mások pénzéhez jutni tudni kell, ahhoz felsőfokú tanulányok kellenek. Ezt a tudományt ma már tanítják. Ez ma egy diszciplina, hogy elegánsan fogalmazzak. Diszciplina.

Az ócskapiac bejáratánál van egy függő, betonból való híd. Ezen a hidon minden vasárnap ott ül egy kéregető fiatalember. És mondja a megszokott kéregető mondatait. Van, aki megszánja, mert ő a kéregető szavaihoz a sebekkel tele lábát mellékeli. Ez a nyomorék, ez az üszkösödő láb az ő fogalmazványa. Előfordul, hogy egy hatósági közeg fölszólítja, menjen tovább, ne állja el az utat. Nem bünteti a hatósági közeg, bár meg is tehetné a törvény szerint. Ő is ember. Sokszor elgondolom, ez a kéregető fiatalember bizonyára nem végezte el azokat a bizonyos felsőfokú tanulmányokat, ilyen diszciplinát nem ismer, mégis eligazodik. Úgy, ahogy. Veleszületett ez a diszciplina, látszik rajta, nyomorék. Vajjon, aki jól megtanul kéregető beadványokat szerkeszteni, fogalmazni, nem a nyomorúságról terjeszt elő valamiféle bizonylatot ? Mert ha valamire pénzt kér másoktól valaki, akkor ez azt jelenti, nincs neki arra pénze. Vagy nincs elég. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ezt a föltételezésemet meg lehet cáfolni. És meg is tudják, akik felsőfokú tanulmányokat végeztek. Cáfolásból. Ez is egy szép diszciplina lehet...