Bontás

Forrás: Wikipédia

A tárca nélküli szomszéd

Jól mondják, hogy csak bajban ismerjük meg, kik a barátaink.

Majdnem jól mondják. Mert a szomszédainkat is bajban ismerjük meg. Csak most látom, mennyi szomszédom van, eddig azt hittem, kettő, vagy három, ha lehet. Látásból ismertük egymást, köszöntünk, s ment mindenki a maga dolga után.

Most eléggé nagy bajban vagyunk, mert a hatóság tervei szerint nemsokára jön egy nagy buldózer, befordul a főtérről a Horia utcába és végig megy az egyik házsoron. Hogy legyen szélesebb ez az utca. És hogy legyen az autóknak emeletes parkolója ott, a régi házak mögött.

Mi, akik ebben az utcában lakunk, nyugtató pirulákkal élünk, nem spenóttal.

Erről a hatalmas városrendészeti tervről mindenkinek megvan a maga véleménye, de azt nem hangoztatja.

Akinek nagy és szép háza van, mint nekem is, berzenkedünk, de titokban méregetjük a bútoraink hosszát és magasságát, mit, s hová teszünk majd, amikor itt már nem lesz házunk.

-És ezt a szép kicsi udvart hová tesszük, ha tömbházba kell mennünk, mit gondol erről, szomszéd?-kérdezi valaki, akinek a nevét sem ismerem.

-És én az emlékeimet hová rakom szomszéd, mert én itt nőttem föl ebben a házban, maga mit csinál az emlékeivel?-kérdezi a másik.

Van, aki szidja a hatóság elképzelését, van, aki nem szidja.

-Épp ideje, hogy nekem is új lakásom legyen, tudja, hogy egy apró, penészes szobában lakom negyven esztendeje?-mondja valaki, aki azt sem bánná, ha lebontanák az egész főteret, hogy legyen több hely az autóknak.

Közel lakik hozzám egy meggörbült hátú, idős asszony. Csak azt látom, hogy időnkint papok látogatják és megáldják otthonát, mely állítólag csak akkora, hogy egy nagyobbacska kutya is fészkelődne benne, ha szeretne kényelmesen elterülni a padlón.

A minap megkérdeztem ettől az asszonytól, mi a véleménye  a nagy bontásról. Azt felelte, neki semmiféle véleménye nem lehet, mert az a kicsi ház nem az övé, hanem a leányáé, aki Bukarestben lakik. Ő csak úgy él itt, mint a tárca nélküli miniszterek, akiknek nincs semmiféle hatalmuk, vagy pontos föladatuk. Lötyögnek a minisztériumok folyosóin, erre-arra.

Mondom, akkor magának mindegy, hogy lebontják  az egész utcát, vagy nem bontják le, nem fáj a feje a város arculatáért, vagy a kicsi ház sorsáért.

Azt válaszolta, jól mondom, neki teljesen mindegy, az ő élete már eltelik valahogy, akárhol is lakik, sorsát reá bízza a hatóságra.

Azóta reggelente több nyugtató pirulát veszek be, mint eddig. El is neveztem magamban ezt az asszonyt tárca nélküli szomszédnak, hogy ha már elválunk egymástól, legalább vigyen magával egy becsületes nevet. Azt, hogy tárca nélküli szomszéd.

Tegnap megállított engem ez a tárca nélküli szomszéd. Azt mondta, meggondolta magát, már nem szívesen költözne el innen, akármilyen kicsi  legyen az a ház, ami nem is az övé. Mert most vette észre, a tenyérnyi udvarán kinyílt az első hóvirág, s azt ő nem hagyhatja itt.