Létminimum
( Szomszédom portréja )
Magánember.
Elindul reggel
perecért.
Estig, ha el nem ütik,
hazaér.
Nem látom soha
elkeseredve,
már a búslakodáshoz
sincs neki kedve,
alig él.
Ha süt a nap, árnyéka
falig ér.
Olykor fölnéz a magasba,
csodálkozik, hogy e mozdulatért
valaki nem rúgja hasba.
Marosvásárhely, 2008, december 11.
1 megjegyzés:
Egyre jobbak ezek a versek. És a rímeid egészen hajlékonyak, természetesek. Ne állj le!
Megjegyzés küldése