A BARLANGLAKÓ JÖVENDÖLÉSE

 

Nem karcolunk rajzokat többé

omló falakra, meglásd, barátom,

kimegyünk egyszer innen, köddé

válik a multunk, előre látom,

feltaláljuk a papírt, ceruzát, tollat,

tanulunk mesterséget, százat, ezret,

mindent, amit az ész csak felfoghat,

nyelveket teremtünk, hogy a nemzet

el ne vesszen, lesz szó és mondat,

és lesz himnusz és lesz fohász, kottát

szerkesztünk, hozzá kulcsot, formás

violinból, hogy el ne lopják,

csak a szavaktól félek, ott más

törvények uralkodnak, erősebb

a szó minden dorongnál,

barátom, félek,

feltaláljuk és

teleírjuk a papírt,  

pap fohásszal,

ügyész váddal, 

orvos recepttel,

bank összegekkel,

rendőr büntetéssel,

győztes köszönéssel,

vesztes fellebbezéssel,

eget nem nézünk soha,

se kék hegyet, se fákat,

állunk, megannyi védtelen,

csak a mondatok sora

terül elénk, s a végtelen

papirról a szavak szúrósan

elgurulnak, hogy beléjük botoljunk,

barátom, mondom, kimegyünk innen,

de nem tudom, mivégre,

s ott kint mi lesz majd a dolgunk...