EGYETLEN GOMB A VILÁG

 

( Legfrissebb hírek anyámról )

 

 

Röviden : megvan.

 

Nem röviden : épp hogy csak megvan.

 

 Most, december huszonötödikén tölti be a kilencvenötödik évét, kissé izgatott, naphosszat azon tűnődik, vajon, megéri-e azt a napot. Vár. Engem vár a nyitott kapuban, kezében a mobiltelefon. Csupán egyetlen gomb müködik rajta, az, amelyikre piros papirdarabot ragasztottam. Ha ezt megnyomja, akkor én jelentkezni szoktam.

 

Most éppen bajban van anyám, azt mondja, elcsúszott valahogyan az a piros papírdarab, addig tapogatta, ragasszak mást, mert számára egyetlen gomb a világ, Az, amelyiket megjelöltem.

 

 Ollóval vágom ki szépen, körbe az új piros papírdarabkát, nagy gonddal, mert nagy ember vagyok én most : egy világot kell megjelölnöm. Anyámnak. Csak neki. Egy világot.

 

Sok nagy ember élt e földön, de egy világot megjelölni egyik sem tudott. Legföntebb országokat tudtak megjelölni ezek a nagy emberek. Azokat is csak úgy, törötthegyű ceruzával, görbe léniával, hányaveti módon. Ez a hányavetiség meg is látszik a munkájukon. Mert lám, addig tapogatják a népek az ő jelöléseiket, amíg valahol elcsúszik a jel, amit ezek a nagy emberek csak úgy, találomra odavetettek, s máris kész a baj.

 

Most éppen bajban van a világ. Ott áll a történelem nyitott kapujában és valamit vár. Mint engem, anyám. Kissé izgatott a világ.  Mint anyám, aki már tudja, csupán egyetlen gomb a világ.

 

Marosvásárhely, 2008, december 9.