Falvak, zárójelben

 

Ott vannak bizony a székely falvak, ott vannak zárójelek közé szorítva.  Ha véletlenül valaki kiváncsi reájuk, szíveskedjék föllapozni például a Független Újság 1935-ben megjelent számait, abban találhatók az akkor még fiatal író, Kovács György riportjai, Gyalogszerrel a Széklelyföldön, ezt a címet adta ő borongós hangulatú, szomorú írásainak, nézem, sok kicsi falut bejárt ez a Kovács György, aki az aiudi ( enyedi ) híres oskolában tanult tudományt és tisztességet, sok kicsi falut bejárt bizony, ilyeneket, mint Atid, ( Etéd ) Siclod, ( Siklód ), Mihaileni,    ( Székelyszentmihály ), Simonesti ( Siménfalva ) Ruganesti, ( Rugonfalva ), végigjárta a Nico ( Nyikó )-mentét, úgy járta végig, hogy két dologra föltétlen vigyázott : arra, hogy igazat írjon és arra, hogy a falvak magyar nevét zárójelbe tegye.  Az előbbire a tisztesség, az utóbbira az akkori hatósági előírás kötelezte.

(Jó író lehetett volna Kovács György, ha később nem karolja föl őt  a hatalom, legalábbis nem annyira, hogy drága idejét ne ott töltse a Központi bizottságban, jó író lehetett volna, de elpolitizálta, ellelkesedte íróságát, el, úgyannyira, hogy ma már ritka az az ember, aki könyveit leveszi a polcról, pedig vannak azok között jól megírt történetek is. De nem erről szeretnék most szólni, csak épp eszembe jutott.

 

Ma már nincsenek zárójelbe téve falvaink, neveik a táblákra föl vannak írva mind a két nyelven, jöhetne egy mai falujáró riporter, lelkesedhetne ezért, de nem sokáig. Mert a zárójelek eltűntek ugyan, de egyre gyakrabban látni, hogy egy helységjelző táblán a falu valamelyik neve át van húzva. Vagy a magyar, vagy a román. Ceruzával, festékszóróval, meszelővel, akármivel, de áthúzzák. Hogy miért? Hát találják ki.

Én két szem fuszujkából ki tudnám vetni... Nem nehéz. Csak hallgatni kell olykor a rádiót. Mint amiképpen én hallgattam ma reggel. Beszélgetnek a rádióban ketten. A riporter és a politológus. Egy kérdésre, mely a mostani világválságra vonatkozott, szakavatottan válaszol az utóbbi. Szép, kerek mondatokkal, azokban semmi hibát nem lehetne találni. De egyszer csak megüti fülem a következő részlet, amit pontosan idézni nem tudok, de valahogy így hangzik : manapság, Magyarországon, a magyar emberek, - már ha lehet ezt így mondani – úgy gondolkodnak, hogy ez a világválság...stb.

Szóval, ha lehet ezt így mondani...

Most megszeppenve kérdem, hogyan kellene ezt mondani ?

Mert zavarban vagyok most a régi zárójelek miatt...

 

Marosvásárhely, 2008, december 30.

Elekes Ferenc