Pusztai Péter fotója, a Cseke Gábor albumából kilopva |
Nálamnál ügyetlenebb
bevásárlót nehezen lehetne találni ebben a fényes, kapitalista világban. Pedig
már egészen jól tologatom magam előtt a nikkeles szekeret, ritkábban megyek
neki a polcoknak, mint az elején, amikor csak úgy potyogtak a földre a
konzervdobozok, ahol megfordultam. Ma már ott tartok, hogy olykor csupán
egy-két sápadt sárgadinnye gurul utánam, szinte szomorúan, hogy hát miért
hagyom el őket, ha már kiválasztottam.
Most itt csoszogok a pénztár
előtti sorban, fölraktam mindent a lassan haladó futószalagra, csak fizetni kell, s mehetek
szépen haza.
A pénztáros leányzó látja,
hogy nem találom a pénzem, már minden zsebemet átkutattam.
Azt mondja, ne tessék
idegesnek lenni, a maga korában sokféle
betegséget kihoz az ember szervezetében az idegesség, többször előfordult, hogy itt derült ki, valaki a
otthon felejtette a bukszáját. Aztán valahogy elintéződtek maguktól a dolgok.
Mondom, rólam ez nem fog kiderülni, mert énnekem bukszám nincsen, s a dolgaim
sem szoktak maguktól elintéződni.
Homlokomra csapok, mondom,
megvan! Néha itt tartom a pénzem a nadrágom aprócska órazsebében, persze,
hétrét összehajtva, hogy el ne veszítsem, legyen türelemmel, mert valahogy
kiszedem onnan.
Na, látja, kedves tata,
ilyenkor derül ki, milyen fontos és hasznos dolog a kártya, nem győzzük eléggé
hangoztatni, mondja a pénztáros leányzó.
Jaj, lelkem, ha tudná, hogy
én ezzel a kártya-dologgal mennyire tisztában vagyok! Évtizedeken át kártyáztam
barátaimmal, volt úgy is, egyetlen éjszaka a feleségem egész havi fizetését
elkártyáztam.
Másféle kártyától beszélek
magának, kedves tata, arról a kártyáról beszélek, amivel az elsöprő többség
fizet manapság a kasszánál.
Elsöprő többség! Ugye, így
mondta? Van fogalma arról, hogy kikből áll az elsöprő többség? Közömbös, semmi
emberekből, hogy úgy mondjam, idiótákból áll az elsöprő többség ezen a földön,
a világ így van megmintázva! Néhány zseni talált föl mindent, ami előrébb vitte
a tudományt, az elsöprő többség csak tátott szájjal, kételkedve, messziről nézte
a találmányokat. Még azt a kasszagépet, amely mellett ott tetszik ülni, s a
fizetésre való kártyát sem az elsöprő többség, hanem néhány eszes fő találta
ki, ez az igazság, mondtam a pénztáros leányzónak, s a győztesek ábrázatával
nyújtottam át neki a hétrét összegyűrt százast.
Amíg a visszajáró aprópénzt
szedegettem össze, hallom, azt mondja valaki a mögöttem hosszúra dagadt sorból: -Istenem,
ezek miatt, a tókmók, ráérős emberek miatt kell nekünk a drága időnket
vesztegetni, teljesen hiábavalóan szorongatjuk kezünkben a kártyát.
Gondoltam, feléje fordulok, s
csak annyit mondok, na, mi van, ön is az örökké zúgolódó, türelmetlen és
kiállhatatlan elsöprő többséghez tartozik, aki a sietésen kívül még soha semmit
nem talált föl? De nem fordultam feléje, mert mindig szégyenkezem, amikor
hevesen mondom a magamét, s tudom, hogy igazam, az nincs.
2 megjegyzés:
A fiam kérdezte egy nap tőlem, mikor sietve rámoltuk a nikkelezett szekérbe a kasszánál a dolgokat, hogy: "apa, miért siet mindig mindenki a kasszánál?"
Ezen elgondolkodtam, mint ahogy azon is három napja gondolkodok, hogyha jönne egy tündér egy kívánságomat beteljesíteni, nem tudom eldönteni mit kérnék tőle.
Ide jutottunk, hogy már kívánságaink sincsenek, de azért mindig mindenhova sietünk, persze az elsöprő többség nyomására.
Pedig igazad, az van.
Megjegyzés küldése