Elsöprő többség

Pusztai Péter fotója, a Cseke Gábor albumából kilopva

Nálamnál ügyetlenebb bevásárlót nehezen lehetne találni ebben a fényes, kapitalista világban. Pedig már egészen jól tologatom magam előtt a nikkeles szekeret, ritkábban megyek neki a polcoknak, mint az elején, amikor csak úgy potyogtak a földre a konzervdobozok, ahol megfordultam. Ma már ott tartok, hogy olykor csupán egy-két sápadt sárgadinnye gurul utánam, szinte szomorúan, hogy hát miért hagyom el őket, ha már kiválasztottam.

Most itt csoszogok a pénztár előtti sorban, fölraktam mindent a lassan haladó   futószalagra, csak fizetni kell, s mehetek szépen haza.

A pénztáros leányzó látja, hogy nem találom a pénzem, már minden zsebemet átkutattam.

Azt mondja, ne tessék idegesnek lenni, a maga korában  sokféle betegséget kihoz az ember szervezetében az idegesség, többször  előfordult, hogy itt derült ki, valaki a otthon felejtette a bukszáját. Aztán valahogy elintéződtek maguktól a dolgok. Mondom, rólam ez nem fog kiderülni, mert énnekem bukszám nincsen, s a dolgaim sem szoktak maguktól elintéződni.

Homlokomra csapok, mondom, megvan! Néha itt tartom a pénzem a nadrágom aprócska órazsebében, persze, hétrét összehajtva, hogy el ne veszítsem, legyen türelemmel, mert valahogy kiszedem onnan.

Na, látja, kedves tata, ilyenkor derül ki, milyen fontos és hasznos dolog a kártya, nem győzzük eléggé hangoztatni, mondja a pénztáros leányzó.

Jaj, lelkem, ha tudná, hogy én ezzel a kártya-dologgal mennyire tisztában vagyok! Évtizedeken át kártyáztam barátaimmal, volt úgy is, egyetlen éjszaka a feleségem egész havi fizetését elkártyáztam.

Másféle kártyától beszélek magának, kedves tata, arról a kártyáról beszélek, amivel az elsöprő többség fizet manapság a kasszánál.

Elsöprő többség! Ugye, így mondta? Van fogalma arról, hogy kikből áll az elsöprő többség? Közömbös, semmi emberekből, hogy úgy mondjam, idiótákból áll az elsöprő többség ezen a földön, a világ így van megmintázva! Néhány zseni talált föl mindent, ami előrébb vitte a tudományt, az elsöprő többség csak tátott szájjal, kételkedve, messziről nézte a találmányokat. Még azt a kasszagépet, amely mellett ott tetszik ülni, s a fizetésre való kártyát sem az elsöprő többség, hanem néhány eszes fő találta ki, ez az igazság, mondtam a pénztáros leányzónak, s a győztesek ábrázatával nyújtottam át neki a hétrét összegyűrt százast.

Amíg a visszajáró aprópénzt szedegettem össze, hallom, azt mondja valaki a mögöttem hosszúra dagadt sorból: ­­­­-Istenem, ezek miatt, a tókmók, ráérős emberek miatt kell nekünk a drága időnket vesztegetni, teljesen hiábavalóan szorongatjuk kezünkben a kártyát.

Gondoltam, feléje fordulok, s csak annyit mondok, na, mi van, ön is az örökké zúgolódó, türelmetlen és kiállhatatlan elsöprő többséghez tartozik, aki a sietésen kívül még soha semmit nem talált föl? De nem fordultam feléje, mert mindig szégyenkezem, amikor hevesen mondom a magamét, s tudom, hogy igazam, az nincs.