Temetői sár

Anyámnak nem egy, hanem két járást segítő pálcája van. Ha alaposabban megszámolom, akkor három is van. Ebből látszik, anyám tehetős asszony. Amikor még jobban tudott járni, egyet, vagy kettőt el is hagyott valahol, a kertben, a szomszédoknál, ahová sokszor beütötte magát. Olyankor pánikba esett, de nem az elhagyott pálca miatt, hanem azért, mert félt, nehogy sokat időzzön fejében a feledékenység.

Sokszor láttam megállani az udvar közepén, azt mondogatva, hol is hagyhattam el…

Nemrég mondom mamának, mama, az egyik pálcáját ne keresse, mert megvan.

 -Hol? –kérdezi mama.

 -Ott van a házhoz vezető cementen, a járdán…

-És nincs az a pálca keresztbe téve azon a járdán?

-De. Keresztbe van téve. Maga újabban úgy hagyja el a pálcáit, hogy még keresztbe is teszi őket a járdán? Máskor valahol egy eldugott sarokban hagyta, egy fa tövében, az ágyások között, hányszor fölkutattuk miattuk az egész fertályt!

-Most nem kell a pálcáimat fölkutatni. Mert azt a pálcát szándékosan tettem oda, ahol van. Ennek az az értelme, hogy Éva, a szomszédunk lássa még az utcáról is, hogy neki hozzám be kell jönni, mert mondanivalóm van. Ebben egyeztünk meg. Ha nincs pálca keresztbe téve a járdán, Éva jöhet, mehet a maga útján, de ha van, akkor vagy kenyér, vagy pirula, valami kell nekem, s ezt ő nagyon jól tudja. Azt én nem tehetem meg, hogy állok az ablakban, s lesem, mikor jön errefelé Éva, hogy szóljak neki, mire van szükségem. Mi így értekezünk, azzal a keresztbe tett pálcával.

-Pedig maga tehetős asszony, mama, még mobilja is van, ha akar valamit Évától, föl is hívhatja…

-A mobilnál sokkal biztosabb az a pálca! Mert nem fogy ki belőle az erő, s nem is kell a gombokat nyomogatni. Jól tudod, hogy gyönge a szemem, a gombokat is nehezen kapom meg rajta. Annál a pálcánál jobb módszert még nem találtak föl arra, hogy üzenjen az ember, ha akar!

A napokban, ahogy beléptem az ajtón, a pálcával kezdtem. Mondom, milyen jó, hogy semmire nincs szüksége mama, nem látom a pálcáját keresztbe téve a járdán…

-Nincs semmi pálca. És úgy néz ki a helyzet, hogy nem is lesz. Megbukott a módszer. Már nem tudok egyedül kimenni az udvarra. A szédülés miatt. Ezt Éva is tudja. Azért eljő, amikor ráér.

Te nem szoktál szédülni? Mert te is benne vagy az időben! Csak éppen azt a csúfságot ne csináld meg velem, hogy előttem halj meg! Mit szólna a falu népe, hogy egy százéves asszony a fiát temeti ? Ezt a csúfságot velem ne csináld meg!

-Maga még nem töltötte be a századik évét, mama! Csak majd, decemberben…

-Messze van az a december, nagyon messze. Most kellene nekem meghalni, ebben a szép időben, ne panaszkodjanak a népek a temetői sár miatt, ki tudja, milyen idő lesz decemberben?

-Ne foglalkozzék a meghalással mama, ez nem a mi dolgunk, beszéljünk inkább valami másról…

-Miről fiam, miről beszélgessünk? Meghalni meg kell. Már szégyellem is, hogy ilyen sokáig éltem. De az a temetői sár…