 |
| Elekes Károly munkája |
Szegmens
Fényesített cipőjű,
kiborotvált orcájú, tehát uras kinézetű idegenek jöttek a faluba, s valami
gyűlést hívattak össze a helybéli dobossal. Meghagyták neki, emelje föl a
hangját, amennyire csak tudja, mert a gyűlésnek nagyon nagy lesz a tétje. Ott
fog kiderülni, mekkora az a szegmens, amelyre biztosan lehet számítani, amikor
eljön a szavazás ideje.
A helybéli dobos vette szerszámait,
de mielőtt elindult volna, azt kérdezte a fényesebb cipőjű idegentől, szíveskedjék
megmondani, mégis, mit doboljon ki, hogy annyira föl kell emelnie a hangját,
mert a sok ordítás miatt be szokott rekedni a torka.
-Hogyhogy mit doboljon ki? – kérdezte a
fényesebb cipőjű idegen. Azt dobolja ki, hogy a gyűlésről ne hiányozzon senki.
Mert fontos! És aki nem jön el, meg lesz büntetve! Ezen mit nem lehet érteni?
-Ezen így már mindent lehet
érteni, én a szegmentes dolgot nem értem, – felelte a dobos, és elindult a falu
útjait járni.
Egy napon villanyt vittek a
faluba, a kidobolni való fölhívásokat hangszórók kürtölték, akiket megszavaztak,
sorra elmentek erről a tájról, csak a rekedt hangú dobos élt még betegen,
sokáig.
Amikor meghalt, a szomorú hír
házról házra járt, csak a toronybéli
harangot kondította meg egy kölcsönkért harangozó.
A temetésén valaki halkan azt
mondta a szomszédjának, látod-e komám, elment ez a szegény, szegmentes dobosunk
is, így járunk mind…
Azóta a faluban sokan jártak
így. Néhányan, akik még megvannak, ma sem tudják, mi az a szegmens. A szegény,
rekedt hangú hírvivőt is ritkán emlegetik. Talán csak olyankor, ha valaki a
meghűlése miatt, rekedten beszél. Azt mondják, olyan a hangja, mint amilyen
volt annak a mi, szegmentes dobosunké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése