Emlékek sorsa

Fotó:flickr.com

 Eper  

-Ezt is megértük, Póli!

-Mit értünk meg, Józsi?

-Most már nem kell, hogy pirostojást fessél, Póli!

-Miért nem kell, ha eddig mindig kellett, te, Józsi?

-Mert téged már nem öntöz meg senki, Póli!

-Hát az idén nem jön az a gyermek, amelyik a tavaly is megöntözött, Józsi?

-Nem jön, mert a szülei őt is elvitték epret szedni Spanyolba, Póli!

-Azt mondták be, hogy ezeket mind elzavarják onnan, mert lopnak, Józsi!

-Ide hiába zavarják, mert itt már nincs mit lopni, Póli!

-Úgy rémlik, mintha lenne itt valahol egy törött ekevasunk, Józsi...

-Volt, mert eldugtam, hogy legyen egy darab emlékünk a múltból, de hogy el ne lopják, azt is odaadtam, Póli!

-Jól tetted, hogy odaadtad, nekünk már emlék sem kell, Józsi!

-Neked nem kell, mert te egész életedben csak szórtad az emlékeinket, Póli!

-Csak egyet mondj nekem, amit érdemes lett volna megtartani, Józsi!

-Ha nem volna nekem ez a vészes elbutulásom, mondanék többet is, Póli!