Szorongásos tünetek
Valami
furcsa, pszihés eredetű mozdulattal két telefont raktam a zsebembe, amikor
hazulról elindultam. Pedig jól tudtam, nem hív föl engem senki. Ugyanezzel a
furcsa, pszihés eredetű mozdulattal tettem a felső zsebembe a vérnyomásaimat
is. Egy cetlire jegyeztem föl, mennyi a felső és mennyi az alsó. Jó, ha az
ember kezeügyében van a vérnyomása. Pedig tudom, senkit nem érdekel a
vérnyomásom.
Vár reám a
fogorvos. Megbeszéltük, hogy kihúzza egyetlen ép, de fájó fogamat. Mondtam is
neki, készüljön föl lelkileg erre a foghúzásra, mert az a gyanúm, nem lesz
könnyű művelet. Kérdezte, mire gyanakszom. Mondtam, a fájásra gyanakszom. Azt
kellene valahogy elrendezzük. A fájást. Mert énnekem olyan a szervezetem, hogy
a fájások miatt szorongási tüneteim szoktak előjönni.
Nem
részleteztem, hogy csakugyan szorongásos tüneteim jönnek elő a fájásokkal.
Ezeket nehezen viselem, mert nem lehet rajtuk eligazodni. Azért is raktam a
zsebembe két telefont, hogy szükség esetén egyikről az elviselhető szorongásaimról
értesítsem a lélek doktorait, a másikról pedig az elviselhetetlen
szorongásaimat mondjam be. Jó, ha az embernek van választási lehetősége. Két
telefon, két lehetőség.
Csak
néhány lépésre voltam a rendelő bejáratától, amikor úgy éreztem, messzire
elkerülnek engem a szorongásos tünetek. Már a fogam sem fájt. Ezt a jelenséget
régtől fogva ismeri az emberiségnek az a része, mely legalább egyszer
fogorvosnál járt.
Szorongásos
tünetekkel bajom nem volt, de a zsebemben lévő két telefont szorongattam. Hol
az egyiket kaptam elő, hol a másikat. Arra gondoltam, pszihés szempontok
szerint is helytelen, ha az ember kihagyja a kézenfekvő lehetőségeket. Ilyenkor
legjobb, ha fölhívok valakit, legalább megnyugtatom az idegeimet. De kit hívjak
föl, s miért? Rövid tétovázás után fölhívtam saját magam.
A zsebemben
lévő telefon erőszakosan csörgött, majd jött a hang, hogy foglalt vagyok.
Mondom a fülemhez tartott telefonba, persze, hogy foglalt vagyok, hívjon majd
vissza, miután kihúzták a fogamat.
Egy fogfájós
ember állt mellettem a kapuban, aki hallotta az
önmagammal való beszélgetésemet. Azt mondta, maga nem jó tanácsot adott
annak, akivel az imént tárgyalt. Mert ha magának kihúzzák a fogát, utána nem
szabad sem beszélgetni, sem perecet enni, hanem szépen le kell feküdni és
megvárni, amíg elmúlik a zsibbasztó hatása. Akkor derül ki, a fájós fogát
húzták-e ki, vagy azt, amelyik még jó. Mert ő már megjárta.
Megfogadtam
a fogfájós ember tanácsát. Most fekszem az ágyban, rég elmúlt a zsibbasztó
hatása. És fáj a fogam. Már jönnek is elő a szorongásos tüneteim. Valamit
elrontottam. Talán nem kellett volna ennyire igénybe vennem a lehetőségeimet.
Két telefon, két lehetőség. És talán az sem helyénvaló, ha az ember önmagával
beszéli meg a fontosnak tűnő dolgait.
1 megjegyzés:
...a masik telefont kell hivni ilyenkor, hogy ne legyen foglalt.
Megjegyzés küldése