Miről beszélgetnénk?

Kebáb Máré

-Ebben a városban maholnap senki nem ismer senkit...

-Nem. Jól mondod, ebben a városban maholnap senki nem ismer senkit. 

-Látod, van annak már bő órája, itt ülünk ezen a padon, jönnek innen is, onnan is.

-És mennek tovább, erre is, arra is.

-De reánk nem köszön senki.

-És ezért nekünk sem kell köszönnünk senkinek.

-Még ha föl is ismerne minket valaki, akkor sem köszönne.

-Inkább elfordítaná a fejét másfelé, mintha meg sem látott volna.

-El. Másfelé. A kirakatok felé.

-És nézné a kirakatokat.

-Azokat nézné.

-A boltokat. A vendéglőket. A bankokat.

-Igazuk van, két nyugdíjas vénemberen mit lehet nézni?

-Mi is csak hallgatunk. Már mindent megbeszéltünk.

-Meg. Mindent megbeszéltünk.

-Valamit azért nem beszéltünk meg...

-Mi az a valami, amit még nem beszéltünk meg?

-Kebáb Máré!

-Az nem Kebáb Máré, hanem kebab mari. Románul volt fölírva itt szemben, egy nyitott ablak fölé. A kebab mari magyarul azt jelenti, hogy nagy kebab. Mert ott adtak kis adag kebabot és nagy adag kebabot. Kinek melyikre volt pénze. Te azt sem tudod, mi az a kebab?

-Valami rémlik róla...

-Darálthúsból sütik, a beceneve csevapcsicsa.

-Most már biztos, hogy ezt a dolgot még nem beszéltünk meg. Mert én ismertem Kebáb Márét!

-Honnan ismerted te Kebáb Márét, amikor élőben nem is létezett Kebáb Máré?

-Dehogynem létezett! Legalább egy Kebáb Máré létezett, mert jól ismertem. Gyönyörű fehérnép volt ez a Kebáb Máré! Orsován voltam katona, ott azt mondták, egy nemzedék nőtt fel rajta, olyan szép fehérnép volt ez a Kebáb Máré.

-Hogy te miket beszélsz! Ha létezett is Kebáb Máré, nem rajta nőtt fel egy nemzedék, hanem azon, amit ő sütött, vagyis a csevapcsicsán, de te kebabot soha nem ettél...

-Látod, ez most a mi szerencsénk. Mert ha ettem volna kebabot, akkor most miről beszélgetnénk?