Történetek

Fotó Balázs Ödön

Szegény volt-e Jakab Jóska?

Ha most ezt az egyszerű kérdést valaki föltenné nekem, törhetném a fejem, csakugyan, szegény volt-e Jakab Jóska, vagy nem volt szegény. Pedig nálamnál jobban senki nem ismerte Jakab Jóskát. Velünk szemben lakott, egy kicsit srégen, a Bárgác felé. De nem is az számít, hogy ott lakott-e, vagy nem lakott ott. Az számít, hogy Jakab Jóska életében legtöbbet velem beszélgetett. És nem azért beszélgetett velem legtöbbet, mert nem lett volna akivel beszélgessen. Lett volna. De amiről Jakab Jóska beszélni szokott, az senkit nem érdekelt. Csak engem.

Valahányszor átmentem Jakab Jóskához, teljességgel kivirágzott az orcája, azt mondta, üljek le, véle szembe. Mert el akar mesélni egy történetet. Én pedig mindig leültem, véle szembe. És hallgattam, amit mesélt nekem Jakab Jóska. Közben figyeltem Jakab Jóska kivirágzott orcáját, s le-lenéztem az ő vásott, félretaposott cipőjére, amelyből egy lábújja kilátszott.

Egyszer, amikor már harmadszorra is végighallgattam ugyanazt a mesét, hogy milyen szívósak a szibériai fehérnépek, fészkelődni kezdtem a kicsiny, háromlábú széken. Azt mondtam, hallgass ide, Jóska! Miért nem keresel magadnak valami házkörüli dolgot, ideje lenne elfelejteni a hadifogságot, a szívós, szibériai fehérnépeket, s az igazat megvallva, vehetnél már egy jobb kinézetű cipőt. Mert ami a lábadon van, nem ember elejébe való. Ezt, mint jó szomszéd, úgy mondom néked, Jóska...

Jakab Jóska nem sértődött meg. Egy kicsit tűnődött és azt mondta, ha ilyen súlyos hibákat találok benne, akkor nagy baj van. Mert ő most már szegényebbnek érzi magát, mint amilyen eddig volt. Kérdem, ezt te hogy érted, Jóska? Mert én téged semmivel meg nem csorbítottalak. Sőt, gazdagabb lettél egy-két igazsággal!

Ezt én úgy értem, hogy ezentúl nem szívesen hallgatod meg az én történeteimet. Márpedig ha valakinek bőségesen vannak történetei, de azokat senki nem hallgatja meg, akkor annál nagyobb szegényég nincs is, mondta Jakab Jóska. És mit gondolok én az ő történetei felől? Hogy azok hazugságok? Mert ha azt gondolom, akkor az ő elbeszéléseinek hitele vész el. Akinek hitele nincs, annak semmije sincs. Ami pedig az ő cipőjét illeti, tudhatnám, hogy legalább tíz esztendeje ezt viseli és nem is akar jobb kinézetűt  venni. Először is azért, mert nincs reá pénze, másodszor pedig azért, mert a betört cipő kényelmesebb az újnál.

Már nem emlékszem, miképpen váltunk el. Az biztos, hogy nem vidám hangulatban. Sokáig át sem mentem Jakab Jóskához. Sokáig úgy éreztem, Jakab Jóska a falu leggazdagabb embere. Azért ő a leggazdagabb, mert sok mindet átélt ebben az életben és neki vannak a legérdekesebb történetei. És azért is ő a leggazdagabb, mert a vásott, félretaposott cipőjével meg volt elégedve.

Nem voltam ott a Jakab Jóska temetésén. Csak hallottam, miket beszéltek róla a népek, temetőből hazafelé jövet. Azt beszélték, egy tyúk volt minden vagyona. Valaki egyszer megkérdezte tőle, van-e, amit egyél, Jóska? Erre Jakab Jóska azt válaszolta, van. De ha a tyúkom korán nem tojik meg, a reggelim el van maradva.

Ma sem tudnám eldönteni, szegény volt-e Jakab Jóska.