Allergia

Fotó Imreh Albert

Ah!

A legtöbb ember allergiás valamire. Száradó széna szagára, a bodza illatára, virágok porára, mindegy, hogy mire.

Fiatalabb koromban, ha régi poéták könyveit vettem elő, arra lettem allergiás, amikor versében így sóhajtott fel a költő: Ah! Ilyenkor oly sebesen csuktam össze a könyvet, hogy a fürge legyet is agyoncsaphattam volna véle, ha arrafelé repdes.

Sokáig a huszadik századra voltam allergiás. Alig vártam, hogy kimenjünk a huszadik századból, hátha azzal elmúlik ez a betegségem. Nem múlt el. Most arra vagyok allergiás, ha meghallom a rádióból, tévéből a következő szavakat: egyébként, egyfajta, markáns, úgymond, merthogy, hiszen, ám. Ezektől a szavaktól allergiásabb leszek, mint attól a régi, költői sóhajtástól, hogy ah! Ilyenkor sebesen rohanok a rádióhoz, tévéhez, hogy  kikapcsoljam. Oly sebesen, hogy a szőnyeg is kifut alólam. Már csak zenét tudok hallgatni. Tele van a fejem zenebonával és zsibongással. Azon sem csodálkozom, hogy annyiféle betegségem van. Hát lehet ennyi zsibongással egészségesen élni?

Azért van nékem másfajta allergiám is. Tegnap például boldog voltam. Mert ahol egy héttel ezelőtt vért vettek tőlem, hogy megállapítsák, haladt-e előbbre a végzetes betegségem, azt mondták, megjött az eredmény, negatív. Tehát egy tapodtatnyit sem haladt előbbre a végzetes betegségem, legyek nyugodt és boldog. Meg is nyugodtam és az is lettem, boldog.

Hazafelé jövet, úgy százlépésnyi ideig boldog voltam. De a százegyedik lépésnél reám rontott a boldogság miatti allergia. Ideges lettem és gyűrögetni kezdtem a zsebemben lévő papírt, amelyre reá volt írva, hogy negatív. Voltaképpen a laboratóriumi eredményben való kételkedés rontott reám. Hogyhogy negatív az eredmény, amikor egyre rosszabbul érzem magam? Az is lehet, alaposan meg sem vizsgálták a véremet, csak úgy, hozzávetőlegesen, elfuserálva. Ettől legyek nyugodt és boldog? Azt nem! Egy téves eredménytől akármi történjen velem, boldog nem leszek.

Szomorúan értem haza. Kérdi a feleségem, na, van eredmény? Mondom, van. Negatív. Hát ez a legjobb hír, mondja, legyek boldog. Nem nekem való a boldogság, mondom egykedvűen, lehangoltan. Erre ő felsóhajt, ah! Te semminek nem tudsz örülni ebben az életben! Mondom, nem. Semminek. Főleg annak nem, ha azt hallom, ah!