vasárnap, március 14, 2010

Káromkodás (4)




               Fotó : Pusztai Péter, Káfé-Képtár


Bizonytalan káromkodás

Egy nővér jelenik meg a kórterem ajtajában, összecsapja a tenyerét és majdnem kiáltva mondja, szent Isten, itt van az újságredaktor ! Hát maga mit keres itt, az egész kórház meg van győződve arról, hogy meghalt még a múltkor...
Ez az utóbbi mondat úgy futott végig a frissen felmosott kórházi folyosón, mint valami bizonytalan káromkodás. – Hogy maradt meg jóember, hogy tudott megmaradni ? Félkézzel föl tudtam volna kapni, amikor innen kivitték, s né, él az újságredaktor...Tudja, mit mondtak maga után azok a régi betegtársai ? Azt mondták, belehalt egy pattanásba...Amint  látom  él, mondja, mi baja már megint ? Maga mindig kiszúrja a hitvány időjárást, akkor negyven fok is volt, most pedig legalább tizenöt mínuszban ! És micsoda rendetlenség megint az ágya körül ! Mi van a feje alatt, kólásüveg ?
Mondom, víz van a kólás üvegben, a hasamra hozták a görcsök miatt, forró volt, de kihült, itt tartom a fejem alatt, mert lapos a párnám és látni szeretném a szobatársakat. – Hogy maga milyen  jól meg tudja indokolni a rendetlenségét ! Jól emlékszem, a múltkor azt mondta, azért nem hozott eszcájgot, mert magának csak ezüstből való kanalai vannak, s azok megfeketednének a kórházi ételektől.
Mondom,  én ezt az észjárást egy falumbéli szegény embertől tanultam, még gyermekkoromban. – Bizonyosan annak a szegény embernek is ezüst eszcájgjai voltak, akitől tanulta... - Annak a falumbéli szegény embernek nem az eszcájga volt ezüstből, hanem minden gondolata abból volt, de az is lehet, hogy tiszta aranyból,- mondtam újságredaktori fogalmazással. – Ezt hogy érti, ha lenne szíves jobban megvilágítani, kérdezte nagy érdeklődést mutatva a sápítozó nővér. – Azt úgy, hogy valaki megkérdezte, ha nincs mit egyék, miért nem tart magának disznót, mint más. Erre azt felelte , azért nem tart disznót, mert nem állhatja a sikoltását.
Válaszom nagyon nem lelkesíthette a sápítozó nővért, szólt az ajtóban kiváncsiskodó, lábadozó betegeknek, sétáljanak tovább, mert a séta kötelező. Épp csak azt nem mondta, ami ebben a kórteremben történik, abból semmi jót nem tanulhatnak. A közelebbi szomszédom figyelmeztetett, máskor ne nagyon villogtassam a példálózásaimat, mert a visszafojtott röhögéstől kicsúszott a hasából egy műanyag cső, szólni sem mer, hogy valaki visszategye. 


Nincsenek megjegyzések: