Szertartás
( Az író temetése)
Feketén megvillant
sok fontos ember,
lehajtott fővel, szomorún,
midőn egy pántlikát
rakosgatott
a gyászra megfont koszorún.
Könnyű volt látni át
a hamisság résein :
úgy tettek,
mintha csak ők tudnák,
mi szép, s mik azok a
rút tettek,
amiket ők el nem követtek,
mulattak aztán
az esemény után,
ó, persze, okosan,
felejtve, hogy csupán
a dob, s harang különb
talán, ha hangosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése