szerda, április 29, 2009



 

Szerda magasságában

 

Fejét vakarja a kőműves ember, töpreng, mikor is tudna jönni legközelebb. Annyi a dolga. Ki sem látszik belőle. Mint a kicsi, piros retek a burjánból, ki se látszik. Széttárja tenyerét, ujjain veszi sorra a napokat. – Jöhetnék hétfőn. De hát a hétfő, az tudja, milyen... Egy semmi nap. A másnaposság napja. Zsanett, a lányom vasárnap tölti  be a három évecskéjét, ugye, azt meg kell ünnepelni. Falun most ez a divat. Mindent meg kell ünnepelni, ami kerek. A három év, az három év,  nem kettő és fél. Olyan ügyes kicsi leányka, miért ne ünnepelnők meg az ő kerek három évecskéjét ? A hétfőt máris felejtsük el. Hétfőn a fű se nő. Hétfőn csak imbolyog az ember, még a szerszámait se találja. A legtöbb baleset is hétfőn szokott lenni. Maga nem vette észre, hogy hétfőn valahogy más az ember, mint egyéb napokon ? Jöhetnék kedden. A kedd már számításba jöhet, kedden beindul az élet, csakhogy én keddre már eligérkeztem, máshová megyek, ezt már régen leszögeztük. Szerda magasságában eljöhetnék. A szerdai napot szeretem. Nekem való. Szerdán a hét kipuposodik, mint a friss kenyér. Szerdán már lehet haladni valamire, egészen csütörtökig. Ezen a két napon nagy dolgokat lehet elvégezni, ha egyszer beindul a munka. Mert a péntek már megint olyan, mint a lejtő. Lefelé megy a hét pénteken. Szomorú nap a péntek. Az ember egész nap arra gondol, na, holnap már szombat, vége a hétnek, ilyenkor fuserál, siet. A szombatról már nem is érdemes beszélni. A szombat olyan, mint a hétfő, semmire se jó. Szombaton csak az dolgozik, aki pluszban vállal valami fekete munkát. A szombat csak egy fél nap. Délig tart. Szombat délután mit lehet csinálni ? Semmit. Maradjunk abban, hogy szerda magasságában eljövök, ha magának is megfelel. Persze, ezt nem kell nagyon leszögezni, mert jöhetek kedden, vagy csütörtökön. Minden esetre, szerda magasságában nekem megfelel, ha nem jön közbe valami. Arra is kell számítani, hogy valami történhet szerdán, amire nem  gondol az ember. Semmit nem lehet tudni pontosan előre. Százszázalékig. Hát nem pont szerdán jött közbe egy halasztást nem tűrő dolog a múltkor is ? Pedig hogy készültem arra szerdára ! Lelkileg is. Aztán odalett az a szerda, mintha nem is lett volna. Szerda magasságában lehet elintézni a hivatalos ügyeket, azokból is van éppen elég. Mármost az ember azt sem tudja, mit csináljon szerda magasságában, dolgozzék-e komoly munkán, vagy pedig intézze a hivatalos dolgait. Ez a nagy kérdés.

 

Most szerda van éppen. Hajnalodik. Várok. Várom a kőműves embert. Szerda  magasságában. A madarak már rég kiénekelték magukat a meggyfán. Nem jött közbe semmi odakint.

 

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

S Z U P E R !!! :)

Kávédaráló írta...

amig az a franya galeria folepul, Fricikem, ez a filozofia vegig ott fog lebegni a "vizek" folott. De talan addig osszeall egy remek gyujtemeny is e szovegekbol. Kisse nehez volt mindezt beirni, de vegul sikerult. Elnezest az ekezetekert... Hianyukert...