hétfő, november 24, 2008

 

             Mintha

 

Ösztönösen félek már

ösztöneimtől.

 

Csak mennék.

 

Mintha az ittmaradás

üldözöttje lennék.

 

Félek,

hogy itt kell maradnom

végleg,

 

itt, ahol vagyok,

 

s attól is, ha ott kellene élnem,

valahol messze, még

jelet sem hagyok.

 

Utakról álmodom, mintsem

örök nyugalomról,

hogy azt a béke porával behintsem,

csupa  unalomból.

 

Csak mennék.

 

Mintha az ittmaradás

üldözöttje lennék.

 

Marosvásárhely, 2008, november 24.

 

1 megjegyzés:

Kávédaráló írta...

Ha akarod, akár törölheted is ezeket a megjegyéseket, csak Neked szólnak, nem a szöveget érintik.