Feriforma

Feriforma

Vezetem a slágerlistát

 

Sokan szeretnek valamit vezetni. Mindegy, hogy mit. Vezetnek klubot, pártot, szövetséget, falut, várost, megyét, országot, népet.

Gyermekkoromban én is szerettem vezetni. Szántáskor például nagyapám lovait vezettem. Éreztem, tőlem függ a szántás, majd a termés, tőlem függ a nyár, az ősz, s a tél is. Attól, hogy jól vezetem-e a lovakat. Mert ugye, nagy dolog a szántás, vetni csak jól fölszántott földbe érdemes. Roppant haladó elveim voltak gyermekkoromban, sokszor szenvedtem miattuk, de azt a szenvedést nem hangoztattam, hanem inkább lemondtam azokról a roppant haladó elveimről.

Most, hogy megöregedtem, megint reámjött a vezetés mániája. Vezetek ismét. Vezetem a slágerlistát. Vettem egy kockásfűzetet, s abba vezetem belé, hogy mi ma a sláger. Már most le kell hogy szögezzem, a lovak vezetése, vagy  a szántás nem szerepel a kockásfűzetemben. Ma nem sláger lovakat vezetni, szántani, a termés sorsa sem nagyon érdekli az embereket, ha nem terem a föld, hát akkor nem terem, majd hoznak idegenből azt, ami kell. A népnek. A nép már föl sem néz az égre, hogy lesz-e eső, még a májusi eső sem érdekli a népet, hiába monják, aranyat ér, az arany ott van a boltban, akár esik, akár nem esik. A nép az ég helyett inkább a televiziót nézi, az időjárást is abból tudja meg, egy újját ki nem tenné az ablakon, hogy lám esik-e, vagy nem esik. A jelentésekből tudja meg az időjárást, amiket rend szerint miniszoknyás leányok szoktak elhadarni a népnek. Ez ma a sláger. Ez ugye benne van a kockásfűzetemben. Legelől.

 

Hogy mik vannak még benne abban a slágerlistában, amit vezetek ?  Benne van például a huzat. Nagy sláger ma a huzat. Mert minden meg van nyítva. Nem csak városon van minden megnyítva, hanem a legkisebb faluban is. Állandóan megnyítnak valamit. Már követni sem lehet, hányféle rendezvényt, emlékestet, egyesületet, találkozót nyítanak meg. Főleg találkozót. Valakik nagyon szeretnek találkozni „az emberekkel”, minduntalan el akarnak mondani nekik valamit, „föl akarják tárni” közös dolgaikat, emlékezni és emlékeztetni szeretnek folyton, közösen, úgy, egymagukban nem szoktak emlékezni semmire, az ma nem sláger. Ezért van benne a huzat a kockásfűzetemben.

 

Aztán még ilyesmik vannak beírva a slágerlistámba, amit vezetek : lehívás. Érdekes, hogy a lehívás gyermekkoromban is sláger volt, de csak télen, amikor kártyáztunk a szomszédban, míg kint elterült a nagy, puha hó. Olyankor filkóztunk, s a bban a játékban le kellett hívni egy színt, arra azt a színt kellett tenni, vagy a tromfot. Nagy dolognak számított a lehívás. Most is annak számít, de ma már mást jelent. Kártyázásról szó sincs. Se nagy, puha hóról. Valami olyasmiról van szó ma, ha a lehívást emlegetik, hogy pénz kell. Pénz kell a falunak, a városnak, olyan pénz, amiért nem dolgoztak meg sem falun, sem városon, de azért kell. Le lehet hívni valahonnan. Ha ügyesek az előljárók. Mert azt csak ők hívhatják le, amint mondtam, valahonnan. Onnan, ahol van.

Ez a lehívás rokonságban van a pályázattal is, ami ugyancsak szerepel a kockásfűzetemben, de megmagyarázni nem tudom még, csak azt tudom, hogy ma ez is sláger. Talán még a lehívásnál is slágerebb. Ezért előbbre is kell tennem a listámban, amit vezetek. Kizárólag tőlem függ, hogy előbbre teszem-e, vagy nem teszem előbbre, mert én vagyok a vezetője. Megpróbálok ismét valamit vezetni. Mint régen a nagyapám lovait. Szántás idején. Csak most a slágerlistát vezetem.